Sötét anyag: fekete lyukak óriásbolygókból?

Gondoltál már arra, hogy a világegyetem legnagyobb rejtélye valójában elrejtőzhet a legnagyobb bolygók szívében? A sötét anyag, amely az univerzum tömegeinek mintegy 85%-át alkotja, még mindig hiányzik a fizika nagy puzzle-jéből. Most azonban egy elmélyült elmélet felveti: ez a láthatatlan anyag akár az óriásbolygókat is fekete lyukakká változtathatja.

A tudomány egyik legnagyobb kihívása, hogy a sötét anyagot nem lehet közvetlenül észlelni. Nem nyel el, nem bocsát ki és nem is veri vissza a elektromágneses sugárzást, így lényegében láthatatlan. Eddig csak gravitációs hatásain keresztül tudjuk következtetni a létezésére. De mi van, ha nem is kellene messzire néznünk? Mi van, ha a válasz óriási, Jupiter-szerű bolygók magjaiban rejlik?

Egy friss, elméleti modell szerint a sötét anyag egyes, speciális részecskéi felhalmozódhatnak egy nagy tömegű bolygó magjában. Ahogy egyre több gyűlik össze, az anyag egy ponton annyira megnehezíti a bolygó magját, hogy az összeomlik – és egy parányi, de rendkívül sűrű fekete lyukká válik. Ez a fekete lyuk ezután folyamatosan táplálkozna a környező anyagból, és lényegében felzabálná az egész égitestet, miközben megtartja az eredeti bolygó tömegét.

„Ha a sötét anyag részecskéi elég nehezek és nem annihilálódnak, akkor végül összeomolhatnak egy parányi fekete lyukká” – magyarázta Mehrdad Phoroutan-Mehr asztrofizikus a Science Alertnak. „Ez a fekete lyuk aztán növekedhet és elnyelheti az egész bolygót, egy az eredeti bolygóval azonos tömegű fekete lyukká változtatva azt.”

Ez a forgatókönyv persze nem minden sötét anyag modellben lehetséges, hanem egy nagyon specifikus, „szupernehéz, nem annihiláló” részecske-elmélethez kapcsolódik. De ha valaha is sikerülne ilyen „bolygófejta” fekete lyukat detektálni, az nemcsak hihetetlen lenne, hanem végre közvetlen bizonyítékkal szolgálna a sötét anyag egyik formájára.

Kicsit ijesztő is belegondolni, hogy egy egész bolygó a saját rejtett anyaga által elpusztulhat. De ugyanakkor lenyűgöző, hogy a megoldás kulcsa talán nem a mélyűrben, hanem az óriásbolygók belsejében lapul. Vajon a Jupiter vagy a Szaturnusz magja is tartalmazhat ilyen, lassan növekvő sötét anyag-magot? Vagy csak a még nagyobb, szuperföldeknél nagyobb bolygók esetén jöhet szóba ez a folyamat?

Az biztos, hogy ez az elmélet egy fantasztikus új irányt mutat a kutatásban. Ahelyett, hogy óriási detektorokkal próbálnánk elkapni a részecskéket, esetleg csak figyelnünk kellene a csillagászati objektumok viselkedését, és keresnünk azokat a jeleket, amelyeket egy ilyen belső fekete lyuk okozhat.

Te mit gondolsz? Láttad volna, hogy a megoldás a bolygók szívében rejtőzik?