A Szilóam-tó titka: Óriási, 2800 éves gátat találtak Jeruzsálemben

Képzeld el a helyzetet: egy született vak ember megkeresi Jézust, aki megparancsolja neki, hogy mosódjon meg a Szilóam-tóban. A fényt látni kezdő férfi hitvallása, a „vak voltam, most pedig látok” később örök helyet kapott az „Amazing Grace” himnuszban. De vajon ez a tó, a csoda színhelye, hogyan is nézett ki valójában? Most, egy lenyűgöző régészeti lelet után, közelebb kerültünk a válaszhoz.

Izrael régészei ugyanis feltártak egy óriási, 2800 éves gátfalat Jeruzsálemben, amely a bibliai Szilóam-tó alapvető építészeti elemét képezte. A lelet, amely a Dávid városa Nemzeti Park területén került elő, valójában Izrael legrégebbi ismert gátja. Érdekes módon a kutatók szerint az építmény egy ősi klímaválságra adott válaszként születhetett.

Egy mérnöki csoda a Kr. e. 9. századból

Az ásatás egyik vezetője, Itamar Berko lelkesedése leolvasható a szavaiból: „Ez a valaha felfedezett legnagyobb gát Izraelben, és a legkorábbi, amit Jeruzsálemben találtunk.” A méretek valóban lenyűgözőek: a fal mintegy 12 méter magas, több mint 8 méter széles, és a feltárt szakasz hossza eléri a 21 métert – és ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen a fal a jelenlegi ásatási területen túl is folytatódik.

De mi is volt ennek a gigantikus építménynek a pontos funkciója? Berko elmagyarázza, hogy a gát úgy tervezték, hogy begyűjtse a Gihon forrás vizét, valamint a történelmi Tyropoeon-völgyben lezúduló árvizek vizeit. Ez egyfajta dupla megoldást kínált: ellátta a várost ivóvízzel szárazság idején, ugyanakkor megvédte a lakosokat a villámárvízektől. Egy igazi, ősi vízgazdálkodási rendszer része volt, amely egy tornyot a Gihon forrásnál, egy csatornát és magát a Szilóam-tavat kötötte össze.

Hogyan datálták pontosan a leletet?

A Kr. e. 9. század végi datálás rendkívül pontosnak tűnik. De vajon hogyan sikerült ezt elérni? A titok a fal építőanyagában rejlik. Az építőhabarcsba belekerült ágak és gallyak maradványai szolgáltak nyomként, amelyeket radiokarbonos kormeghatározással elemeztek. Ezt kiegészítették a korabeli klíma adataival, ami együtt meglehetősen szűk időintervallumra szűkítette le az építkezés időpontját, Joás vagy Amáciás, Júda királyainak uralkodása idejére.

Eli Escusido, az Izraeli Régészeti Hatóság igazgatója hangsúlyozza a lelet jelentőségét: „Ez az egyik leglátványosabb és legfontosabb maradvány Jeruzsálemben az Első Templom korból, amely rendkívüli állapotban maradt fenn. A feltárt gát lenyűgöző, és új kutatási irányokat nyit meg.”

Úgy tűnik, Jeruzsálem földje soha nem árul el minden titkát egyszerre. Minden ásatás újabb kérdéseket vet fel, miközben egy hajdani világ képét teszi teljesebbé. Elképzeled, hogy járkálsz ezen a helyen, ahol annyi történelem és hit összefonódik? Ahol egy vak ember látni kezdett, és ahol egy egész város életvízét biztosító mérnöki remekmű állt?