Klimatológusok szerint Kína szennyezése idén tetőzhet – és ez megváltoztatja a klímatárgyalások erejviszonyait

H1: Kína a klímacélok titkos mestere? A szennyezés csúcsán idén túl lehetünk

Gondoltad volna, hogy miközben az Európai Unió ambiciózus klímacélokat hirdet, a valódi játékos a háttérben már rég más stratégiát követ? Úgy tűnik, Kína a szokásosnál is előrébb járhat a szennyezés csökkentésében. És ez alapjaiban forgathatja fel a nemzetközi klímatárgyalások dinamikáját.

Az EU hagyományos módszere lejáratban?

Az Európai Unió eddigi stratégiája világos volt: szigorú, mérhető célkitűzéseket fogalmaz meg a szennyezés csökkentésére, majd arra számít, hogy mások is követni fogják a példáját. Ez egy nemes, de egyre nehezebbé váló út. Kína ezzel szemben egy teljesen más taktikát alkalmaz: inkább alul ígér, hogy aztán túl is teljesíthessen. Ez lehet, hogy kevésbé lenyűgöző első hallásra, de a gyakorlatban látszólag működik.

A szakértők egyre inkább arra gyanakszanak, hogy Kína szennyezése akár idén is elérheti a csúcsot. Ez öt évvel korábban következne be, mint a hivatalosan kitűzött 2030-as cél. Igen, pontosan hallottad: amikor az EU szerint Kína célkitűzése „reménytelenül gyenge”, a valóságban lényegesen előrébb járhatnak. Ez azért elgondolkodtató, nem?

Az új kínai célkitűzés: mit várhatunk?

A héten várható, hogy Peking bejelenti az új célját a szennyezés csökkentésének üteméről az elkövetkező évtizedre. Európai diplomaták és a korábbi Biden-kormányzat tisztviselői azt sulykolják, hogy Kínának a 30 százalékos csökkenést kellene megcéloznia. A megfigyelők azonban szinte egyhangúak: Peking valószínűleg messze nem ér el ehhez hasonló számot.

És itt jön a kényes pont: ha Kína – ahogyan várható – nem éri el ezt a szintet, az Európai Unió nem lesz hiteles pozícióban, hogy kritizálja őket. Ahogy Li Shuo, a választási és klímapolitikai elemző is hangsúlyozza, ez érzékletesen mutatja, hogyan vezetnek az EU belső megosztottságai a „globális politikai befolyás elvesztéséhez”.

A szigetországok új szövetségese

Az Európai Unió hatalma a klímatárgyalásokon gyakran azon alapult, hogy szövetséget kötött a kis szigetállamokkal, akik számára a gyors szennyezés-csökkentés az egyetlen elfogadható cél. Az idei év végi COP30 klímaértekezlet felé közeledve azonban ezek a hagyományos szövetségesek egyre inkább Kína felé fordulnak vezetésért.

Miért? Mert Kína nem csupán a szennyezés egyik fő forrása, hanem egyben a tiszta energia domináns globális játékosa is. A hatalmas szénenergia-ágazat mellett a kínai cégek óriási befektetéseket bonyolítanak le a tiszta energia gyártásában. Egy friss jelentés szerint a kínai vállalatok 2022 óta legalább 210 milliárd dolláros tiszta energia gyártási beruházásokat jegyeztek Kínán kívül. Ez a valódi értékben még a második világháború utáni Marshall-tervet is felülmúlja méretében.

Változó világ, változó szövetségek

Ahogy Palau nagykövete, Ilana Seid is megjegyezte: „Rájöttünk, hogy Kínának sok haszna származhat abból, ha életben tartja a Párizsi Egyezményt.” Elmondta, hogy országa elnöke személyesen is lobbizott Macron francia elnöknél. „Rengeteg politikai munka folyik azért, hogy az EU-t rávegyük a fellépésre.”

Ez a helyzet nem arról szól, hogy ki a jó és ki a rossz a klímavédelemben. Hanem arról, hogy a globális erőviszonyok gyorsan változnak. Az EU ambiciózus célkitűzései önmagukban nem elegendőek, ha a politikai befolyás és a valós technológiai átállás más irányba, kelet felé húz.

Tehát itt vagyunk: egy olyan világban, ahol a hagyományos szövetségesek új vezetőt keresnek, és a legnagyobb szennyezők egyike lehet a zöld átmenet legnagyobb motorja. Vajon az EU képes lesz új stratégiát találni, hogy visszaszerezze vezető szerepét? Vagy a jövő klímatárgyalásait már teljesen más szabályok szerint játsszák majd?