A James Webb űrtávcső furcsaságot fedezett fel az idegen 3I/ATLAS üstökösön

Hogy milyen titkokat hordozhat egy másik csillagrendszerből érkező látogató? A James Webb űrtávcső (JWST) első felvételei egy olyan rejtélyt tártak fel, amely alapjaiban változtathatja meg, amit az interstelláris üstökösökről tudunk. A frissen felfedezett 3I/ATLAS üstökös kémiai összetétele egyszerűen nincs összhangban a Naprendszerünk hasonló objektumaival.

Egy egyedi kémiai ujjlenyomat

A csillagászok augusztus 6-án irányították a JWST eszközeit a 3I/ATLAS felé, és az eredmények meghökkentőek voltak. Az üstökös kómája – azaz a magját körülvevő gáz- és porfelhője – rendkívül magas szén-dioxid (CO2) és víz (H2O) aránnyal rendelkezik. Olyan magassal, amit korábban alig észleltek egyetlen üstökösnél sem.

Mit jelent ez? Ahogy egy üstökös közelebb kerül egy csillaghoz, a hő hatására a felszínén lévő jég elpárolog, felszabadítva gázokat. Ezt a folyamatot hívjuk kiégzésnek. A James Webb űrtávcső érzékeny műszerei azt mutatták, hogy a 3I/ATLAS esetében ez a felszabaduló gáz döntően szén-dioxid. A kutatók szerint ez két dolgot jelezhet: vagy az üstökös jele sokkal nagyobb sugárzásnak volt kitéve, mint a mi üstököseink, vagy nagyon közel keletkezett anyacsillagának szén-dioxid jégvonalához az őt létrehozó protoplanetáris korongban. Ez utóbbi egy olyan elméleti távolságot jelent egy csillag körül, ahol a szén-dioxid már megfagy.

Egy futóvillanás az űrben

Az üstökösről szóló izgalmak nem érnek itt véget. A 3I/ATLAS a Naprendszerünkbe érkező harmadik, igazolt interstelláris objektum, és minden valószínűség szerint a legnagyobb is egyben. Becslések szerint akár 11 kilométer széles is lehet, bár a Hubble űrtávcső későbbi megfigyelései egy kicsit kisebb, 5-6 kilométeres méretre utalnak.

Ami igazán elképesztő, az a sebessége: több mint 210 000 km/órával száguld, ami a valaha mért leggyorsabb naprendszeren kívüli látogatóvá teszi. Olyan gyorsan jön, mint egy puskagolyó, és olyan egyenes, lapos pályán halad, ami egyértelműen jelzi: nem a mi Naprendszerünk része. Októberre éri el a Naphoz legközelebbi pontját, majd örökre elhagy minket. Egy futóvillanás az űr sötétjében.

Érdekes módon egyes elméletek szerint ez az üstökös akár 3 milliárd évvel idősebb is lehet a mi 4,6 milliárd éves Naprendszerünknél. Elképzelhető, hogy milliárd évek óta vándorol a galaxisban, csillagok és ködök gravitációs csapdáinak segítségével felgyorsulva. „Olyan, mintha egy ezredmásodpercre pillantánk meg egy puskagolyót,” magyarázta David Jewitt csillagász. „Lehetetlen pontosan visszakövetni, honnan indult az útján.”

Persze felmerült már az is, hogy vajon ez az objektum mesterséges eredetű lehet-e? Egy vitatott előzetes tanulmány azzal a lehetőséggel is játszott, hogy „esetleg ellenséges idegen technológia” álcázva. A szakértők azonban egyhangúlag elutasították ezt a gondolatot, nemtörődömnek és megalázónak minősítve az ilyen spekulációkat.

A lényeg az, hogy minden pillanat drága. A tudósok versenyt futnak az idővel, hogy minél több adatot gyűjtsenek erről a különleges látogatóról, mielőtt eltűnik a látóterünkből. A James Webb űrtávcső megfigyelései csak az első lépések egy olyan utazásban, amely talán soha nem ismétlődik meg. Vajon mennyi ilyen idegen utazó haladhat át észrevétlenül a Naprendszerünkön? És mit tanulhatunk még a saját eredetünkről egy olyan üstökösből, amely egy teljesen idegen csillagközi környezetből érkezett?