Hades 2: Több is kevesebb volna? – Egy rajongó őszinte véleménye

Az első Hades olyan szorosan zárt mestermű volt, hogy bárki irigyelheti a Supergiant fejlesztőit, akiknek a folytatás megalkotása a feladatuk. A Hades 2 hatalmas lépés előre, de néha úgy érzem, talán túl nagyot is. Körülbelül 30 órát töltöttem Melinoë szerepében, és még mindig nem vagyok teljesen biztos a véleményemben.

A folytatás nyomába sem ér az eredetinek?

Az első játék zsenialitása a visszafogottságában rejlett. Hat fegyver, négy zóna, és egy csomó variálható erősítő, amiből szinte végtelen kombinációt lehetett kihozni. A Hades 2 azonban mindent megdupláz, vagy épp tripláz. A legnagyobb és legjobb újítás a felszíni útvonal, ami gyakorlatilag egy teljesen másik játékot rejt a játékban. Ephyra városától Olimposz csúcsáig egyedi ellenfelekkel, tereppel és történetszálakkal találkozhatunk. Ez önmagában talán meg is indokolná a folytatás létezését.

Dupla tartalom, dupla fejfájás?

Itt jön a kákán is csomót kereső rendszer. A Hades 2 eláraszt a rengeteg új valuta és erőforrás gyűjtögetésével. A régi Darkness és Gemstones helyett most Ashes, Psyche, Moon Dust, Bones, és még sorolhatnám. Emellett még bányászni is kell a csákánnyal és gyűjteni a virágokat az ásóval. Az a probléma, hogy ezek a „cozy sim” elemek gyakran feltartják a játék ritmusát. Inkább farmolni érzem magam, mint egy istennőt, aki Kronoszt üldözi. A matematika mögötte talán stimmel, de az élmény szenved tőle.

Harcrendszer: agy versus ösztön

A fegyverek tervezése lenyűgözően agyzsibbasztó. Melinoë nem Zagreusz, nem egy rohamdöngető bestia, hanem egy taktikusan gondolkodó harcos. A pajzs például a pontos blokkolásokra épül, míg a duális pálcák a projektilek folyamatos irányítását követelik. Összességében azonban valahogy kevésbé élvezetes a harcrendszer. Hiányzik az az azonnali, ösztönzős érzet, ami az első részt annyira pörgőssé tette.

Szereplők és történet: mit hozott az új rész?

A játék narratív reakcióképessége továbbra is zseniális. Melinoë reagál a sikereidre és kudarcaidra, az istenek pedig megjegyzik, kitől kaptál már áldásokat. A sztori azonban nekem most már kevésbé kötött le. A görög mitológia feldolgozása kissé sablonos fanfiction-nak hat, és a szövegezés néha erőltetett. Nem az a fajta roguelike, ami a történet miatt húz vissza újra és újra.

Összességében a Hades 2 egy remek játék, tele ötletekkel és ambícióval. A Supergiant tudja, mit csinál. De néha úgy érzem, annyi mindent akartak beletenni, hogy az eredeti, tiszta játékélményből elvesztek egy kicsit. Megéri kipróbálni? Biztosan. De vajon fogom-e úgy imádni, mint az elsőt? Az még egy isteni csoda kérdése.