Memóriahiány a mesterséges intelligencia árnyékában

Az AI robbanásmódja újabb áramlást keltett a technológiaiparban: a számítógép-memória keresletének hirtelen megnövekedése. A mesterséges intelligencia által használt, a felhasználói eszközökben is megtalálható memóriachips-ek most már több milliárd dolláros szerződéseket kötnek elő a gyártókkal. Ennek eredménye lehet a drágulás, vagy még rosszabb, a termelés korlátozása.

A mesterséges intelligencia miért igényel ennyi memóriát?

Az AI modellek óriási méretűek. Gondoljunk rá milliárd vagy trillió paraméterből álló rácsokként, amelyek memóriában tárolódnak, és amelyeken ismétlődő, de tömeges számításokat végeznek. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a nagy nyelvi modellek bemenetet fogadjanak, és kimenetet állítsanak elő.

Ezeknek a modelleknek a működtetése során a nagy mennyiségű adat áramlását a processzorok és a költséges, de lassú merevlemezek között okozta szűk keresztmetszetek miatt a rendszerek elakadnak. Ennek a megoldásaként a rendszerek a sokkal gyorsabb RAM memóriát használják.

De ez még nem minden: az AI cégek által létrehozott modellek óriási léptékben működnek. Ez azt jelenti, hogy a száz, ezer vagy akár millió példányban futtatott modelleket képesnek kell lenniük kezelni, hogy sok felhasználó egyszerre tudja őket használni.

Ha hozzáadjuk a rendkívül számítástechnikailag igényes feladatot, a felhasználók nagy számát, és a lényegében végtelen befektetési forrásokat, a hardver iránti keretlen igény születik. Egy éves néhány millió laptopot gyártó cég ehhez képest apró léptékűnek tűnik.

Miért nem tudnak a chipgyártók egyszerűen több chipet gyártani?

Ez könnyebb mondani, mint csinálni. A fémcipőgyárak kapacitása korlátozott, és egy új gyár építése jelentős befektetést igényel, sok esetben évekbe is telik.

Továbbá a gyártók nem feltétlenül akarják megszüntetni a szűréset. A dél-koreai sajtó közleményei szerint a Samsung Electronics és az SK Hynix, amelyek együttesen körülbelül 70 százalékos arányban alkotják ezeknek a chip-eknek a gyártását, nem túl nagyobb mértékben szeretnék emelni a kínálatot, mert attól tartanak, hogy az AI ipar szénszárnyazása esetén drága, üres új gyártóüzemek és megrendelt termékek hiánya fenyegetne őket.

És a jelenlegi kereslet robbanásával, valamint azzal, hogy a Samsung 60 százalékos áremelést is tud bevezetni, miért akarná felborítani ezt a helyzetet a cég? A statisztikák szerint egy 32 gigabájtos chip, amelyet Samsung szeptemberben 149 dollárért árusított, novemberben már 239 dollárba került.

Láttunk már ehhez hasonló szűréseket?

Igen, többször is. Az AI robbanásmódja évek óta a vállalatokat a grafikus processzorok (GPU) iránti kereslet felé tereli, hogy óriási adatközpontokat építsenek, amelyek alkalmasak a mindig nagyobb modellek betanítására és futtatására. Ez a fenntarthatatlan igény okozza, hogy a chipgyártó Nvidia részvényárfolyama január 2021-ben 13 dollárról novemberben 200 dollárra emelkedett.

2021-ben különböző számítógép-chip-ek hiánya is tapasztalható volt egy tökéletes vihar miatt, amely többrészt a globális járvány, a kereskedelmi háború, a tűzök, a szárazság és a hóviharok okozták. Ez mindent érintett, a pickup járművektől a mikrohullámú sütőkig.

Abban az évben még a merevlemezek hiánya is tapasztalható volt, amikor a Chia nevű új kriptovaluta, amely a tárolóhelyen alapul, mint a számítástechnikai teljesítmény helyett, nagy népszerűségnek örvendett.

Röviden, a technológia gyorsan fejlődik. Néha sokkal gyorsabban, mint a globális ellátási láncok.

Mikor valószínűleg véget ér a szűrés?

Nem sokára. Az OpenAI szerződéseket kötött a Samsungnal és az SK Hynix-szel, amelyek értelmében körülbelül 40 százalékos arányban kapja meg a globális kínálatot. És ez csak egyetlen, bár a nagyok közé tartozó AI cég. A Microsoft, a Google és a ByteDance is beszerzi a lehető legtöbb chipet.

Egyik módja a szűrésnek a befejezésének – és talán a szénszárnyazás gyors létrejötte – az, ha az AI bukás, amelyről az ekonomisták, a bankárok és még az OpenAI vezetője is figyelmeztet, bekövetkezik. De ez valószínűleg pusztító gazdasági következményekkel járna, így talán nem lenne panaceum.

Ha ez a bukás nem érkezik, akkor a becslések szerint 2028-ig tarthat, amíg a dolgok megnyugodnak, és a kereslet és a kínálat ismét egyensúlyba kerül, miközben néhány kisebb cég új gyárakat hoz létre.

Néhány szakember szerint ez a várakozás problémás terhelést jelenthet a szélesebb termelési ipar számára. Sanchit Vir Gogia, a Greyhound Research iparanalitikusja a Reutersnek elmondta, hogy „a memóriahiány most már a komponensszintű aggodalomtól a makroökonómiai kockázatra nőtt ki”.

A technológia fejlődése mindig előre viszi a határokat, de időnként a termelés sebessége nem tud lépést tartani az igényekkel. Vajon hol található a mérleg a fejlődés és a rendelkezésre állás között?