Nemzetközi Űrállomás: veszélybe kerülhet az ISS “nemzetközisége”

Az Nemzetközi Űrállomás (ISS) körüli együttműködés hamarabb megbillenhet, mint gondolnánk. Oroszország egyetlen, embert is pályára küldeni képes indítóhelyének komoly sérülése ugyanis akár két évre leállíthatná a személyszállítást. Itt jön a kínos kérdés: a NASA vállalja a plusz felelősséget, vagy az ISS lassú “égi” lecsendesedése felgyorsulhat?

Röviden: a Kazahsztánban lévő Baikonur egyik indítóállásánál egy többrétegű, a rakéta alatti tartószerkezet a lángárok aljára omlott, és megsérült. A fedélzeten két kozmonauta és egy amerikai űrhajós eljutott az ISS-hez, de a helyszín állapota most sürgős javítást követel.

Miért pont Baikonur a kulcs?

Baikonuron több indítóállás is van, de a hibával érintett pálya, a 31-es telephely 6-os indítóállása a történelem “szent grálja”. Itt lehet ugyanis megbízhatóan, leginkább személyzettel induló küldetéseket indítani.

A probléma azért nagy, mert Oroszország más helyszínei jelenleg nem ugyanazt a rugalmasságot hozzák. A Plesetsk túl északon fekszik az ISS-keringés kényelmes eléréséhez. A keleti Vostochny pedig nem rendelkezik minden olyan infrastruktúrával, ami a személyzettel indítást zökkenőmentessé tenné.

Nemzetközi együttműködés, kölcsönös függés

Az ISS-t a 90-es évek politikai hangulata formálta. Akkoriban az volt a logika, hogy az együttműködés ne csak “jó szándék” legyen, hanem feltétel is. A orosz pálya-üzemeltetési szegmens (ROS) tolóerőt biztosít, az amerikai és európai oldalak pedig villamos energiát adnak. Mindkettő nélkülözhetetlen.

Ha a program gyengülne, az kutatási és működési szinten is fájna. Amato szerint ráadásul az ISS napjai amúgy is előre “számláltak”. A tervek szerint fokozatosan lejjebb kerül, majd 2030 körül egy végső személyzet leszereli a hasznos eszközöket, és végül 2031-ben a légkörben elég.

Mit tehet a NASA, ha elhúzódik a javítás?

A NASA helyzete nem egyszerű. Ha Oroszország kiesik, több rakományra és erőforrásra lenne szükség a személyzet és a készletek szállításához. És jönnek a kényes kérdések: ki irányítana hivatalosan orosz részeket, és a költségvetési megszorítások mellett mennyire kivitelezhető mindez?

Felmerülhetne más megoldás is, például a SpaceX Dragon, ami már most is visz amerikai űrhajósokat. A szakértők szerint ez szerződéses jogi bonyodalmakat hozhat, de mérnöki oldalról kezelhető lehetne. A döntés viszont időt kíván, hiszen júliusban új, személyzettel induló ISS-küldetés is esedékes.

Számomra ebből az a tanulság: az űrben nem csak technológiai rendszerek vannak, hanem politikai és üzemeltetési “kapcsolatok”. A Nemzetközi Űrállomás nem csupán pályán kering, hanem együttműködések hálójában él—és most ez a háló egy indítóállás sérülésénél tart. Ti szerintetek az ISS marad elég nemzetközi még addig, míg a “végső pálya” eljön?