Bank of England: Trumpflation és a magasabb kamatok réme a brit háztartásokra

Úgy tűnik, a Bank of England üzenete most nem optimista, hanem felkészítő. A brit otthonoknak azt mondják: jöhet a “Trumpflation”, és vele együtt a magasabb kamatok, amelyek idővel fékezhetik az inflációt.

Nem csoda, ha sok háztartás már most ideges. A Bank of England legutóbbi monetáris politikai jelentésében több kellemetlen szám is előkerült, amik ősszel és télen csapódhatnak le.

Mi hajtja az inflációt: olaj, gáz, megélhetési sokk

A Bank szerint a közel-keleti konfliktus és az energiaárak emelkedése erősen megágyaz a drágulásnak. A várakozások szerint az átlagos jelzáloghavi törlesztő havi 80 fonttal nőhet.

Emellett az élelmiszerárak inflációja akár 4,6%-ig is felkúszhat az őszre. A rezsiköltségek pedig júliusban ugranak, és a téli hónapokig magasan maradhatnak.

Kamatemelés vagy várakozás: a “second-round effects” dilemmája

A kérdés az, hogy a Bank of England meddig húzza a magasabb kamatok léptetését. A jegybank szerint nem csak az energiaár-sokk számít, hanem az úgynevezett másodkörös hatások.

Ez azt jelenti, hogy a cégek beépítik a drágulást az árakba, a munkavállalók pedig magasabb bért próbálnak kiharcolni. Így az infláció “benne ragadhat” a gazdaságban.

Viszont a döntéshozók azt is látják: a brit gazdaság törékeny. A GDP-növekedés idei várakozása 0,8%, és a munkaerőpiac gyengesége miatt a béremelési alkupozíció is nehezebb lehet.

Miért nem emeltek eddig: piac, növekedés és mozgástér

Érdekes csavar, hogy a pénzpiacok már valamennyit “előre dolgoztak”. A hitelfelvételi költségek a konfliktus kezdete óta 0,5 százalékpontot meghaladó emelkedést mutatnak, ami nagyjából két kamatemelésnek felel meg.

Andrew Bailey a jegyzőkönyv személyes részében úgy fogalmazott: az “átmenetileg lágyabb reálgazdaság” mellett most indokolt fenntartani a kamatszintet. A lényeg: van mozgástér, de ez nem garancia.

Attól is tarthatnak, hogy a piacok által árazott hatás visszafordul, ha a jegybank nem lép elég hamar. Közben a bizottság tagjai között akadnak olyanok is, akik készek lennének kamatot emelni, csak nem mindegy, mennyire fájhat a növekedésnek.

Számomra a legnyomasztóbb ebben az egészben az, hogy két rossz irány egyszerre hat: emelkedő infláció és gyengébb növekedés. Vajon a Bank of England megtalálja az egyensúlyt, vagy a “Trumpflation” hulláma a brit háztartások pénztárcáján csapódik le igazán?