Választási rendszer: miért romlik a demokrácia a first past the post árnyékában?

Választási rendszer ide vagy oda, ma már egyre többször találkozni azzal a felismeréssel: a választási rendszer nem igazán tükrözi azt, amit a szavazók gondoltak. Minél több párt indul, annál véletlenszerűbbnek tűnik az eredmény. És ha az aránytalanság nő, a bizalom is csökken.

Ha a felhígult mezőnyben a győzelem néha 20% alatt is összejöhet, az rendszeridegen érzést kelt. Nem csak politikai vita lesz, hanem egyszerűen: “miért nem azt kaptam, amit megszavaztam?”

Amikor a szavazat kevesebbet ér: aránytalanság és csalódás

Az első szavazat alapján győz logikája akkor törik meg igazán, amikor öt, sőt hat párt van szorosan egymás mellett a közvélemény-kutatásokban. Ilyenkor néhány pont dönti el a sorsot, nem a tényleges támogatottság.

Korábban még sok választáson látszott, hogy a szavazók nagy része két nagy tábor közt döntött. Ma már más a helyzet: több alternatíva van, a “szavazat” pedig egyre kevésbé kapcsolódik a “képviselethez”. Ez szerintem a legnagyobb bizalomromboló tényező.

Mi lesz a következő eredményekkel?

Számíthatunk kaotikusnak tűnő helyzetekre: sok lehet a kormányzati kontroll nélkül maradó önkormányzat. Ez nem feltétlen baj, mert a szövetségek és partneri minták kirajzolódnak. Csakhogy a választók számára ez könnyen “értelmetlennek” hat.

Különösen ott riasztó, ahol a politikai térben olyan szereplők is nagyot tudnak szólni, akik megpróbálják átlépni a korábbi törésvonalakat. Ilyenkor nem csak pártok, hanem egész narratívák csúsznak egymásba.

Miért nő az igény a választási reformra?

A reform hívei szerint a rendszer töréspontja mostanra elérkezett. Azt is sokan figyelik, hogy Angliában hogyan csökkent a “többségi” győzelmek aránya. Választási rendszer idején pedig a számok gyakran magukért beszélnek.

A hosszabb távú megoldás sokaknál a arányos képviselet, vagyis a PR. Egy fontos long-tail kérdés így hangzik: hogyan működik a választási rendszer arányosítással úgy, hogy a szavazók ne érezzék átverésnek? A válasz persze nem egyszerű, de a cél világos.

Welsh és skót kísérletek: részletek számítanak

Skócia és Wales más utakon is próbált arányosítani. Az angol reformerek viszont azt is vizsgálják, hogy a jelöltek kiválasztása és a listás logika mennyire ad valódi választási szabadságot. A technikai megoldás részletei könnyen elfedhetik a reform igazi lényegét.

Mit tehetne a Labour – és miért sürgős?

A politikában a reform gyakran akkor kerül napirendre, amikor valaki épp nyerni tud vele. A forrás hangulata is erre utal: ha egyszer a szisztéma kedvező, a pártok gyorsan egymásra találhatnak. Viszont a bizalomhoz idő kell, a csalódáshoz elég egy rossz eredmény.

Érdemes lenne nem kampányvonalakban gondolkodni, hanem előre tervezni: alkotmányos bizottság, következő programba illesztett reform, népszavazási kényszer nélkül. Mert ha a Választási rendszer tovább romlik a kiszámíthatóságban, akkor a következő forduló még nagyobb legitimitási vitákat hozhat.

És miközben az eredmények elindulnak, marad egy kérdés, ami szerintem mindannyiunkben ott motoszkál: ha a demokrácia bizalma egyszer sérül, mennyi idő, mennyi reform, és mennyi politikai bátorság kell ahhoz, hogy visszaépüljön?