Clive Barker’s Hellraiser: Revival – végre egy ütős Hellraiser játék?

Rajongóként mindig óvatosan várom, ha a Hellraiser univerzum videojátékká válik. Most viszont úgy érzem, tényleg közelebb kerültünk egy Clive Barker’s Hellraiser: Revival szintű, “igazi” adaptációhoz. Kézbe vettem a demót, és az első óra alapján a Saber Interactive játéka egyszerre piszkos és meglepően találékony.

A hangulat brutálisan betalál: bőr, latex, vér és kínok – mindaz, ami a Cenobitokat körbelengi. A Hellraiser: Revival ráadásul nem csak dísznek használja a világát. A fegyverek, a tereptördelés és a szorongató puzzle-szekciók tényleg viszik előre a játékot.

Miért lett végre érdekes a Hellraiser játékélmény?

Nem hazudok: a franchise múltja nem mindig volt kegyes. A filmek között sok a gyengébb darab, és a játék-adaptációk elmúlt évtizedekben sem igazán hozták a Barker-féle sötét elegyet. Ehhez képest a Clive Barker’s Hellraiser: Revival célja világos: a “vágy” és az “átok” találkozásából nem csak atmoszférát csinál, hanem játékmenetet is.

A történet szerint Aidan keresi a kiutat, miközben a Cenobiták (élükön Pinhead-del) teljesen átírják a játéktér szabályait. A Genesis Configuration nevű puzzle-box pedig konkrét erővé válik: energiát “szívhatsz”, majd a kultistákat látványosan lehet megtorpedózni.

FPS, mint képernyő előtt: lövöldözés és puzzle, de nem “csak úgy”

Az egyik pályarész, amit kipróbáltam, egy földalatti S&M klubban játszódik. Itt a játék elsőre szinte “szokványos” FPS-ként viselkedik: fegyverharc, ritka lőszer, kulcsok ajtókhoz. Sőt, néhány ellenfél iron maidenekből is érkezik, ami egyszerre ijesztő és kicsit fura-vicces.

De amikor a Cenobiták megjelennek, a Hellraiser: Revival tényleg bekapcsolja a külön üzemmódot. A bal kézben forgatott Genesis Configuration-nel a környezetedet kezdesz “játéktáblává” alakítani. Itt jön elő az egyik kedvencem: a környezet energiáinak elvétele, majd a célpontok könyörtelen felperzselése.

Hellraiser-szintű “P.T.” hangulat: elmegyógyító labirintus?

A másik, még emlékezetesebb rész a Hell-járat. Ez a szekció sokkal inkább P.T.-érzetű: sötét, hideg, liminális folyosók, lehetetlenül felépített puzzle-térrel. Ahol az ember egyszerre próbál túlélni és fejben összerakni, mi is történik.

Nálam ez működött. Lehet, hogy nem ad végig “egyértelmű” narratívát, de a hangulat és a térbeli logika összeér benne. És közben ott motoszkál a kérdés: ha a vágy ennyire csábító, hol kezdődik az irányítás elvesztése?

A Clive Barker’s Hellraiser: Revival október 8-án jön PS5-re, PC-re és Xbox Series X-re. Engem őszintén felkaptak vele: ha a teljes játék is ilyen ötletesen vált lövöldözésről “puzzle-horrorba”, akkor végre tényleg lehet egy Hellraiser-nek való hely a játékvilágban. Te is ilyen “fájdalom, de élmény” vonalon vagy, vagy inkább csak a légkör miatt ugranál bele?