Burnham-korszak az Egyesült Királyságban: Új korszak kezdődik a Labour párton belül

Keir Starmer váratlan lemondása mérföldkő a brit munkáspárti politika útán. A baloldali szárny most új reményeket kap, ami először hosszú ideje tűnt elhetőnek. Andy Burnham, a Manchesteri polgármester lép a középpályára.

A keserű örökség

Jon Trickett volt aki legelőször ellenezte a nyugdíjasok tüzelési támogatásának megvonását Starmer kormányától. Pontosan ez lett a kormány buktatója. Trickett szerint „Igenis kitartottam a helyem mellett, mert ez a helyes volt.” Csak ő szavazott ellen a törvény ellen a Labour pártban.

Az üzenet világos volt. A párt elhagyta munkásosztályait és a szociális igazságosság eszméit. A választók ezután a populista jobboldal vagy az extrém baloldal felé fordultak.

Starmer ígéretei és a baloldali csalódás

Starmer Bal oldali politikai irányvonalat ígérte akkori szavazataiban. Tíz ígéretet tett, köztük a közművek államosítását és a tandíj eltörlését. Clive Lewis, baloldali képviselő jól emlékszik erre.

A tíz ígéret lényegében az volt, hogy „én is Corbyn vagyok, csak öltönyben és csomagolás nélkül.”

Az ígéretek hamarosan „módosultak”, majd teljesen eltűntek. Corbyn felfüggesztése és a baloldali aktivisták tömeges kizárása félelmi kultúrát teremtett a párton belül. Sokan minden valós ok nélkül kerültek ki a szervezetből.

A gázai konfliktus és a párt széthasadása

Starmer a hamászi támadás utáni interjúja sokkolta a baloldalt. Kijelentette, hogy „Izraelnek joga van” ellátni a gázai övezetet energiával és vízzel. Bár később tüzelűnstámogatásra állt, a káso nem hegedhetett be. „Soha nem gyógyulta be magát ez a híresztelen üzenet”, mondta egy képviselő a háttérben.

Manchesterizmus – az új baloldali vízió?

Burnham saját ideológiája a „Manchesterizmus”. A vízió elemekben tartalmazza a víz- és energiaipar állami ellenőrzését, az állam és a vállalkozások szorosabb együttműködését, valamint az erőteljes decentralizációt.

A baloldali Mathew Lawrence esszéjét sokan csodálják. Aaron Bastani, a Novora Media társalapítója így nyilatkozott: „Fantasztikus írás.” A kérdés azonban az, hogy ki kerül a kormány élére és ki lesz Burnham fő tanácsadója.

A kormány összeállításának előjelei

A baloldaliak remélik, hogy Ed Miliband lesz a pénzügyminiszter inkább zuhanóbb beavatkozással. Félnek viszont, hogy Wes Streeting kerülhet a pozícióra, aki jobboldali beállítottságú. Kiderül a kormány összeállításából, hogy milyen irányba haladunk előre.

Néhány nevet a körülötte felállított még jobbára okozott némi aggodalmat. Andy Haldane, volt Bank of England főközgazdásza és Goldman Sachs korábbi vezérigazgatója Jim is hamar ellenőrzés alá kerül. A baloldal ilyen kereskedelmi múltú tanácsadókat fogadva óvatosabbá válik.

Purnell és Simons – piros zászlók a baloldalon

James Purnell, a volt kabinetminiszter lett Burnham kabinetfőnöke. Az aggály az, hogy a lobbistacsapatában az Uber, az Amazon és a BP szerepelt ügyfeleként. Ez nem üzi a baloldal üzenetét. Josh Simons, aki feladta mandátumát Burnhamért, korábban a Labour Together egyesületet vezette. Kritikus szerint ez csak „jármű volt a párt baloldali szárnyának megsemmisítésére”.

A baloldal reménytelensége és a figyelmeztetés

A baloldaliak csalódtak, hogy nincs valódi vezetői verseny. Több képviselő panaszkodott, hogy Burnham korábban tartotta a kapcsolatot, de mostanábban ritkábban elérhető. Ezért sokan szeretnének keményebb fellépést Gázai vagy Trump ellen.

A bal oldal óvatosan optimista, de tudja, hogy visszalépés is lehet.

Azért az össze-erősödés és az állami szerep növelése szép reményt ad. „Aggódhatunk a sírig, de halljuk először, mit mond”, szól Andy McDonald, volt Corbyn-kabinet-tag. A baloldal most már újra tartják a lélegzete, és aktívan szerveznek.

A párt újragondolása a baloldali perspektívában

Mal szerint a bal oldal legalább visszatért a kenyérkartonba és szervezni tud. „Úgy érzem, hogy már nincs gyomorban a csizmánk”, állította Clive Lewis. Ez mindenképp előrelépés a korábbi félelmi kultúrához képest.

Burnham kormányzásával vagyunk visszatérve a párt baloldali gyökereihez. A realizmus, a decentralizáció és a szociális igazságosság visszatérése várt változás. A választók felelőségre vonása történt meg. A kérdés az, hogy a baloldal be tudja-e tartani az ígéreteit, vagy Starmeréhoz hasonló engedményekre készülsz-e?