Őszi költségvetés: nagyon nehéz választásokra kényszeríti a magas infláció és az olajárak a brit kormányt

Az őszi költségvetés körüli vita most egyre kevésbé elméleti. Egy neves gazdaságkutató intézet szerint a Közel-Kelet körüli feszültségek könnyen továbbnyomják az inflációt, és közben a költségvetés mozgástere tovább szűkül. A kérdés egyszerű, de fájdalmas: honnan lesz pénz, ha minden drágul?

A National Institute of Economic and Social Research (NIESR) figyelmeztetése szerint a következő időszakban őszi költségvetés elé kerülő döntések “nagyon nehéz kompromisszumokat” követelhetnek. A háttérben több tényező feszül egyszerre: magasabb olajárak, energiaköltségek, és a háborús kockázat miatti bizonytalanság.

Miért lesz szoros az őszi költségvetés?

Az intézet szerint az olaj hordónkénti ára rövid időre 100 dollár fölé is ugrott, miközben a Hormuz-szoros körüli helyzet is feszesnek tűnt. Ilyenkor az energia ára nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is feljebb húzza a fogyasztói árakat.

Az NIESR előrejelzése alapján az infláció a következő hét hónapban emelkedhet: 3,8%-ra nőhet. Ez pedig a kormány számára azért rémálom, mert a kiadások egy része “láthatatlanul” is nő, miközben a szolgáltatásokra fordítható forrás reálértékben csökkenhet.

Honnan lesz pénz a közszolgáltatásokra?

A kutatók szerint a költségvetési mozgástér jelentősen szűkülhet. Az elemzés az előirányzott spórolási/átcsoportosítási svobadságot a korábban becsült szintről közelebb 3 milliárd fonthoz tette, nem 7 milliárd fölé.

Közben a kormány ambíciói sem kicsik: például felnőtt szociális ellátás fejlesztése, valamint az NHS-hez hasonló rendszer bevezetésének terve 2035-re. Emellett a NEET-ek (nem tanul, nem dolgozik, nem képzik) támogatása is napirenden van, bővebb mentálhigiénés szolgáltatásokkal.

Az NIESR szerint az adósságállomány már közel 3 billió font körül jár, ami a teljes nemzeti jövedelemhez viszonyítva nagy teher. Ha az állam újra inkább hitelből próbálna tempót tartani, az később még rosszabb alkukat kényszeríthet ki.

Long-tail kérdés: finanszírozás vs. adósság

Nagyon “őszi költségvetés-barát” dilemma bontakozik ki: mennyit lehet vállalni úgy, hogy közben ne ugorjon meg az államadósság költsége. A szakértők ezért inkább azt támogatják, hogy az új vállalásokat adókból vagy más kiadások átrendezéséből finanszírozzák.

Az is felmerül, hogy több adókedvezményt és mentességet felül kellene vizsgálni. A viták középpontjában így nemcsak a számok állnak, hanem az is, milyen adópolitika képes csillapítani a jövőbeli sokkokat.

Inflációs pálya: meddig marad magas?

Az NIESR várakozása szerint az infláció átlagosan 3,1%-on stabilizálódhat 2026-ban, majd 2027 februárjára tetőzhet 3,8%-on az energiaár-szabályozások módosulásával. A visszatérés a jegybanki célhoz (2%) pedig csak 2029 elején jöhet.

Ekkor a döntéshozóknak egyszerre kell szembenézniük a magasabb kamatkörnyezet lehetőségével is. A piacok arra számítanak, hogy a jegybank előbb kitart, később viszont emelhet, ami tovább drágítja a pénzügyi kockázatot.

Őszintén szólva én is azt érzem, hogy ezek a döntések nem csak gazdasági táblázatokból születnek. Ha az őszi költségvetés tényleg “nehezen kezelhető kompromisszumok” elé visz, akkor a választások arról szólnak majd, kinek a költsége lesz a következő évek terhe—és ez mennyire vállalható politikailag is.

Te melyik irányt tartanád igazságosabbnak: több adóval, vagy inkább kevesebb ígérettel? És szerinted van még mozgástér, ha az infláció nem akar elengedni minket?