ADHD és autizmus diagnózis: történelmi várólisták és növekvő társadalmi igény
Az ADHD és autizmus diagnózis iránti igény soha nem látott mértékben növekszik Angliában. A brit egészségügy azonban nem tud lépést tartani a beutalások számával. Egyes területeken már legalább két évet kell várni a kivizsgálásra.
Egymillió ember vár ADHD-vizsgálatra
Angliában csaknem egymillió ember szerepel ADHD-várólistán. Az átlagos várakozási idő eléri a 64 hetet. Autizmusvizsgálatra további körülbelül 295 ezer ember vár.
A diagnózisok száma különösen 2020 után emelkedett gyorsan. A három és 25 év közötti fiúknál az autizmusdiagnózisok éves aránya 185-ről 580-ra nőtt százezer főnként. A lányoknál 45-ről 320-ra emelkedett ugyanez az érték.
Az adatok önmagukban azonban nem bizonyítják a túldiagnosztizálást. Több tényező egyszerre alakítja a trendet. Javult a szakmai felismerés, csökkent a stigma, és több család kér segítséget.
Mi áll a növekedés hátterében?
A korábban alulazonosított csoportok, köztük a lányok és a fiatal nők, ma nagyobb eséllyel kerülnek szakemberhez. Sok érintett évtizedekig alkalmazkodási nehézségként vagy szorongásként élte meg tüneteit.
A járvány, a gazdasági bizonytalanság és a fiatalok romló lelkiállapota szintén növelhette a segítségkérések számát. Közben az iskolák és a támogatási rendszerek gyakran hivatalos diagnózist várnak el.
Ezért az ADHD és autizmus diagnózis sok esetben nem csupán egészségügyi kérdés. A dokumentum hozzáférést adhat iskolai kedvezményekhez, speciális támogatáshoz vagy fogyatékossági ellátásokhoz.
Valódi szükséglet vagy túlzott medikalizáció?
Peter Fonagy kormányzati felülvizsgálata szerint a kielégítetlen szükségletek, a téves diagnózisok és a túlzott medikalizáció egyszerre lehetnek jelen. Ez jóval árnyaltabb kép, mint a kultúrharc leegyszerűsítő állításai.
Az egyik oldal divathullámot és túlzott diagnózisokat emleget. A másik szerint végre felismerik azokat az állapotokat, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak. A valóság valószínűleg e két álláspont között található.
Számomra a legfontosabb kérdés nem az, hány diagnózis születik, hanem hogy kapnak-e valódi segítséget az érintettek. A hosszú ADHD diagnózis várólista ugyanis nem pusztán adminisztratív probléma. Családok, diákok és dolgozó felnőttek életét befolyásolja.
A következő időszak feladata az lehet, hogy a rendszer gyorsabb, igazságosabb és szakmailag megbízhatóbb legyen. Addig is nyitott marad a kérdés: miként lehet támogatást biztosítani azoknak, akik még éveket várnak a hivatalos válaszra?
