Idutazás filmekben: öt mű, amik tényleg a fizikai törvényekre épülnek

Legtöbb időutazós film nem foglalkozik a matekkal – pontosabban a fizikai és kvantumfizikai háttérrel. A írók és rendezők csak azt a mechanikát használják, ami a történetet elősegíti, a többit figyelmen kívül hagyják. Valódi tudományos alapokon azonban mindött öt mű áll ki, ahol a készítők komolyan vették a kvantumfizikát.

5. Interstellar – a tudományos alapmodell

Christopher Nolan 2014-es eposza az egyik legismertebb film, amely alaposan felfedezi a kvantumfizikai törvényeket. A producer Lynda Obst mellett a koncepciót Kip Thorne elméleti fizikus dolgozta ki, aki tudományos tanadóként is részt vett a munkában.

A film a fekete lyukakat és az idődilatációt vizsgálja. Cooper űrhajós (Matthew McConaughey) belép egy fekete lyukba, és egy úgynevezett „tesseractba” érkezik, ahol a jövőbeni emberek fizikai térként ábrázolják az időt. Ez lehetővé teszi, hogy Cooper kommunikáljon a lényével a múltban.

Thorne munkája nem csupán látványos, hanem valóban a fizikai modelleket követi. A tesseractot a jövőbeni emberek építették – ez a trökzkés eszköz megengedett a filmben, mivel a fekete lyukak még mindig nagyrészt rejtélyek számunkra.

4. A majmok bolygója – az előre irányú időutazás

Technikailag minden olyan időutazás, ahol valaki előre utazik, tudományos előnyben van. Az előre irányú időutazás teljesen lehetséges – csak elég gyorsan kell mozognunk, közel a fénysebességhez.

Minél gyorsabban haladsz, annál lassabban telik az idő. A Földön észrevehetetlen ez a hatás, de a űrben már mérhető. A műholdak például másképp érzik az időt, mint mi. Ha egy űrhajós közel fénysebességgel utazik, az idő lassabban telik számára, míg a Földön normálisan halad.

George Taylor (Charlton Heston) egy gyors űrhajón utazik, majd lez egy ismeretlen bolygóra. A film végén kiderül, hogy a bolygó a Föld a jövőben. Ez a fajta időutazás valóban lehetséges, míg a hátra irányú általában lehetetlennek tűnik.

3. Bosszúállók: Végjáték – az időágak elmélete

Egy film, ahol egy zöld szörny és egy beszéldő mókus is időutazik, kicsit furcsán hangzik. De a Bosszúállók: Végjáték megérdemli a elismerést, mert elutasítja a legelterjedtebb hibát: a múlt megváltoztatását.

A Bosszúállók nem a múltat írják át. Hanem visszamennek, ellopnak tárgyakat, majd a jelenben használják fel őket. Hulk (Mark Ruffalo) elmagyarázza, hogy ez nem változtatja meg a történetet – új időágakat hoz létre, ahol az objektumok eltűnnek.

Ez megfelel a David Deutsch-féle sokvilág-interpretációnak, amely a kvantummechanika egyik legitim megközelítése. Bár Tony Stark idő-gps-je kézenfekvően hangzik, a kvantumtér valós kérdéseire utal, hogy a film komolyan veszi a tudományos háttért.

2. Primer – a legtöbb gondot fordított időutazás

A 2004-es Primer alacsony költségvetésű film, de a legtöbb elméleti gondot fordított időutazós mű. Shane Carruth matematikus és szoftvermérnök rendezte és írta, és a Feynman-diagramot használta alapul, amely szerint az részecskék egyszerre mozoghatnak előre és hátra az időben.

Két mérnök a garázsban egy súlykísérlet során véletlenül felfedezi a hátra irányú időutazás módját. A dobozt csak a létrejövő előtt nem lehet használni, és ha egy órával akarsz visszamenni, be kell ülni a dobozt és megvárni az időt. Nincs portál – a betöltött időt meg kél élni.

A film szigorú szabályokat követ, és soha nem szegi meg a saját logikáját. Az évek óta értelmezett és diagramozott mű a legkonzisztensebb időutazós történet a mozi történetében.

1. Predestination – az okozati hurok legtöbb szálon

Carl Sagan 1978-ban írt a sci-fi történetek szerepéről, és dicsérte Robert A. Heinlein „—All You Zombies—” novelláját. A történet egy intersex személyről szól, aki időutazással önmagát megtermékenyíti, és a született gyermek ugyanaz a személy, aki az időutazó is volt.

Ez egy tökéletes okozati hurkot ír le. Ha valaki a múltat „javítja”, akkor a javításra már nem lesz szükség, így a probléma újra megjelenik, és a ciklus ismétlődik. A 2014-es Predestination hűen adaptálta ezt a novellát.

Az etán Hawke és Sarah Snook szereplésével készült film nem csupán egy tudományosabban pontos időutazás, hanem egy alapos magyarázat arra, miért értelmetlenek a legtöbb időutazós történet. A kauzális hurok itt nem paradoxon, hanem a történet gerince.

Összességében öt olyan film, amelyik nem csak szórakoztat, hanem a valós fizikai elméletek felé kíváncsiak. Az időutazás filmek többsége szabadon kezeli a törvényeket, de ezek a műek valóban a kvantumfizikai lehetőségekre épülnek. Vajon a jövőben fognak még több ilyen tudományos alapmű születni?