Az Alkonyzóna legmeghatóbb története nem a szörnyekről szól
Az Alkonyzóna legtöbb nézőnek különös lényeket, hátborzongató játékbabákat és megfejthetetlen jelenségeket jelent. A sorozat azonban néha egészen közel maradt a valósághoz. Az ötödik évad nyitóepizódja, a „Pip dicsérete” inkább a bűntudatról, a szülői szeretetről és a háború áráról mesél.
Egy apa, aki túl későn ébred rá az igazságra
Az 1963-as epizód főszereplője Max Phillips, akit Jack Klugman alakít. Max kisstílű fogadóirodás, alkoholista és megbízhatatlan apa. Fia, Pip, közben Vietnamban harcol.
Amikor Max hírt kap fia halálos sérüléséről, hirtelen minden korábbi döntése súlyossá válik. Egy apró jótettet próbál végrehajtani. Ezután azonban meglövik, és egy elhagyott vidámparkba menekül.
A parkban megjelenik Pip, de nem katonaként. A fiú ismét tízéves. Apa és fia együtt élvezik a játékokat, az édességet és a régi emlékeket. A jelenet egyszerre gyönyörű és nyugtalanító.
Jack Klugman játéka viszi a hátán a történetet
Az epizód természetfeletti része szándékosan bizonytalan. Lehet látomás, hallucináció vagy valódi találkozás. A lényeg nem is ez, hanem Max vallomása.
Klugman megrendítően alakítja a férfit, aki felismeri saját mulasztásait. Nem volt jó apa. Nem hagyta abba az ivást. Nem váltotta valóra az ígéreteit.
Számomra éppen ettől működik ennyire erősen ez a rész. A fájdalom nem látványos. Egyetlen beszélgetésben, egy megtört hangban és néhány kimondatlan emlékben jelenik meg.
Korai, mégis bátor háborúellenes üzenet
Rod Serling története politikai árnyalatot is hordoz. Max értetlenül mondja, hogy fia egy olyan helyen haldoklik, ahol elvileg nincs háború.
1963-ban ez merész gondolatnak számított. Vietnam konfliktusa akkor még nem kapta meg a későbbi, pusztító háború teljes jelentését. Serling mégis megkérdőjelezte a hivatalos nyelvet.
A „Pip dicsérete” ezért ma is hatásos. Nem a fantasztikum miatt emlékezetes, hanem mert hétköznapi bűntudatról beszél. Az Alkonyzóna ebben a történetben azt mutatja meg, hogy a legkísértetiesebb hely néha az ember saját múltja.