Green Lantern: miért ez volt a 2010-es évek legrosszabb DC-szuperhősfilmje — és miért lett mégis prófécia
A 2010-es évek szuperhős-lázában a Marvel egyre csak gyorsított, miközben a DC-nél sokszor akadozott a gépezet. Mégis, ha valamitől sokan tényleg csak legyintenek, az az Green Lantern. A 2011-es filmről ma is él a vita: túl bonyolult történet, gyengébb karakterábrázolás… és főleg a jelmez.
Számomra különösen tanulságos, hogy a Green Lantern körüli, jelmezre kihegyezett kritikák közben valójában egy nagy filmes trend korai példáját kapargatták elő. És itt jön a long-tail rész: miért működhet úgy a CGI-s jelmez, hogy közben mégis “valószerűtlennek” hat?
Miért lett célpont a Green Lantern jelmeze?
A történet szerint Hal Jordan pilótából válik a Green Lantern Corps tagjává. A kritikusok azonban nem csak a cselekményt, hanem a megvalósítást is keményen vették. A fókusz legtöbbször a CGI-val “teljesen renderelt” jelmezen volt.
A rajongók szerint a zöld fénylő, hullámzó energiahatás elvitte a fókuszt. Ráadásul a maszk színe és a túl rajzfilmszerű formák sem segítettek. Azt is sokan emlegették, hogy a CGI-s jelmez mellett CGI-s háttérben Reynolds olyan hatást kelthetett, mintha csak egy lebegő fej lenne.
Persze tegyük hozzá: a 2011-es CGI még tényleg ingadozott. De ez volt az az időszak, amikor még mindenki tanult az új technikával.
A CGI-s “szuperruha” már akkor jött, csak nem volt kész
Iron Man környékén 2008-ban már elkezdődött az igazi váltás. Akkor még több praktikus elem is volt, de az ILM és az effektcsapatok digitálisan is újrateremtették a jelmezeket. Innen gyorsan csúszott el a világ a “digitális textiltől” a teljesen CGI-s megoldások felé.
2016-ra például a Spider-Man jelmeze a Civil War-ban lényegében teljesen digitális volt. Később pedig már az is tipikus lett, hogy egyes jelmezeknél a tervezés csak a postprodukcióban véglegesül.
És igen: az Avengers: Endgame időutazós ruhái is teljes CGI-s vonalból jöttek. Szóval furcsa belegondolni, hogy a Green Lantern milyen pontosan “előrevetítette” azt, ami pár évvel később már normális lett.
Meg lehet-e menteni a CGI-t? A Marvel próbálkozik
Az utóbbi években jött a visszhang. Többen szeretik, amikor a látvány mögött van kézzelfogható alap. Erre válasz lehetett például az, hogy egyes produkcióknál ismét praktikusabb irányba mentek, mint ahogy a Spider-Man: Brand New Day esetében.
Én azt érzem, hogy a probléma nem magával a CGI-val van, hanem a “túl sima, túl egyforma” digitális textúrával. Ha a fények, árnyékok és anyagérzet nem talál egymásra, akkor a néző fejében azonnal bekapcsol a “nem valódi” figyelő.
Lehet, hogy a Green Lantern-t 2011-ben túl keményen ítélték meg? És ha legközelebb egy CGI-s jelmez “idegenszerűnek” tűnik, vajon tényleg a szemünket kell hibáztatnunk — vagy azt, hogy a technika még csak épp tanul?