Legjobb sci-fi könyvek decemberben: rövidebb történetek, új dystópiák és űroperás lezárás

Decemberben általában csendesebb a könyvpiac, és idén a sci-fi fronton is kevesebb újdonság várja az olvasókat. Mégis akad pár cím, amiért érdemes félretenni az előző hónapok backlogját. Ha kíváncsi vagy a legjobb sci-fi könyvek decemberben listájára, itt több olyan hangulatot is találsz, ami mostanában különösen jól működik: gépes dystópia, űropera-lezárás, orosz „furcsa-realista” sci-fi és még egy Sanderson-kötet is.

Én személy szerint imádom, amikor decemberben nem a megszokott tempó jön, hanem minőségi válogatás. Mintha az olvasás is ünnepi üzemmódba kapcsolna. Na, nézzük, melyek voltak nekem a leginkább „el akarom olvasni” jelölések.

Simon Stålenhag: Sunset at Zero Point

Stålenhag neve nálam már önmagában garancia arra, hogy a könyv vizuálisan is ütni fog. A legjobb sci-fi könyvek decemberben között azért is emelkedik ki a Sunset at Zero Point, mert elhagyott svéd katonai létesítménybe csomagolja a kíváncsiságot. Két fiatal férfi indul a tiltott zónába egy eldugott szigeten.

A „retro-futuristic dystopia” ígéretétől én rögtön kattantam. Óriás futurisztikus gépek, tiltott területek és az a sajátos Stålenhag-féle hangulat, ami egyszerre nosztalgikus és nyugtalanító.

Kirk Weddell: Edge of Oblivion

Ha kell a feszültség, akkor jöhet a Edge of Oblivion. Ebben egy számítógépes tudós és egy kvantum-AI dolgozik egy űrállomáson, miközben világméretű háború közelít. A történet akkor ránt nagyot, amikor egy csillagközi szonda felrobban, és megfeszíti a téridő „szövetét”.

Ez tipikusan az a hard sci-fi thriller vonal, ami nem csak a képernyőn pörgetné a látványt, hanem közben magyaráz is annyit, hogy értsd, miért ketyeg a veszély.

Bethany Jacobs: This Brutal Moon

Bethany Jacobs űroperás világa a végjáték felé fordul. A legjobb sci-fi könyvek decemberben közül ez nekem azért fontos, mert itt nem „csak egy új világ”, hanem a sorozat íve zárul le. A This Brutal Moon a Kindom trilógia befejezése.

Erőszak mindenhol, kolónia-szabadságharc, és az az űroperás dinamika, amitől egyszerűen tovább olvasol, még akkor is, amikor már „csak egy fejezetet”.

Darya Bobyleva: A Village at the Edge of Noon

Ez az egyik kedvencem a listáról, mert teljesen más ízt hoz. A The Village at the Edge of Noon egy orosz falu reggeléből indul: eltűnik az út a gyorsforgalmi felé. Ha menni próbálnak, mindig visszavisz az útjuk a településre.

Ha az erdőbe mennek, eltűnnek vagy visszatérnek, de valami „másik” változatban. Közben az internet és a modern technológia is eltűnik—és ez igazán hátborzongató. Ez már nem csak sci-fi, hanem pszichés csapda.

Brandon Sanderson: Tailored Realities

Sandersonnál én mindig két dologra vagyok kíváncsi: a Cosmere-érzésre és arra, hogy rövidebb formában hogyan működik a világépítés. A Tailored Realities novelláskötet több sci-fi és fantasy történetet hoz, köztük egy új novellát: a Moment Zero-t.

Ráadásul vannak Sanderson-i jegyzetek is. Nekem ezek mindig plusz kapaszkodók, mert közben úgy érzem, nem csak olvasok, hanem „bele is látok” a műhelybe.

Gyors kitérő: Stranger Things, Robin Cook és Fitzek

Aki tévés adaptációkba is beleharap, annak a Stranger Things novel-változat Hawkins-ba visz vissza. Közben Robin Cook Spasm biotechnológiai thrillerként húz, Sebastian Fitzek Mimik-je pedig olyan pszichológiai bizarrba csúszik, amitől garantáltan felvont szemöldökkel olvasol tovább.

Szóval idén decemberben nem a mennyiség nyer, hanem a hangulat: ki gépes dystópiát, ki űropera-zárást, ki „veszélyesen furcsa” utazást keres. Te inkább Stålenhag látványvilágára, vagy a Bobyleva-féle erdő-varázsra esküszöl?