Az űrbarlang 90-es évekből: a számítógépes játékok, amelyek űrlényről álmodtattak

Ha a 90-es években nevelték fel, akkor a külső életű találkozás valószínűleg nem egy távcsőn vagy egy éjjeli rádióshow-on kezdődött – hanem egy floppy-lemezen. Még azelőtt, hogy a YouTube-mélymadarak és a Reddit-konspirációk léteztek volna, a UFO-k behatoltak a pixeles otthoni számítógép- és konzolvilágokba, és megihlette egy egész nemzedéket a kíváncsiak között, akik ugyanannyira a magasba tekintettek, mint a CRT-monitorjukba.

Ezt a nosztalgiát érintem a új könyvem, ‘My UFO Youth’ című művemben, amelyben bejáratom Nagy-Britannia területét, hogy újra találkozzak azokkal a helyekkel, emberekkel és történetekkel, amelyek a tinédzserkori űrlényi obszéciómat először felgerjesztették. Ugyanaz a csodálatérzés, amit a sugárzó és retro-technológiai podcast-szervező Dan Wood is jól ismer. Dan a könyvem előszavát írta, és visszaemlékezett a közös űr- és éjjeli rádióshow-izásunkra, valamint a űrlények aranykorára, amely valahol a magazinok oldalai és egy 14 hüvelyk monitor ragyogása között fújt.

Így a szellemnek megfelelően itt van egy nosztalgiás visszanézés néhány legjobb retro számítógépes és konzolos játékra, amelyek lehetővé tették, hogy űrfelderítőket üldögjünk, külső életű támadókat kilövelljünk, és röviden higgyünk abban, hogy az igazság valahol ott van – talán a harmadik szinten rejtőzve.

‘Aliens’ (1986, Commodore 64)

A ‘Visszavágó harc’ című film második részén alapuló játék közvetlenül LV-426-as bolygó közepére helyezett, és változtatott a teljesen különböző játékstílusok között, miközben túlélte a küzdelemét. Az első szakaszban egy drop-ship-es repülőgép pilótájaként éreztél a bolygó felszínére való süllyedéskor, majd felfedezés és őrültként védekező szekvenciák keveréke következett, amikor megpróbáltad az osztagod életben tartását. Később egy zsuflikus labirintus szakasz következett a létesítmény légcsöveken keresztül, és mindezt egy első személyű arénacsata zárta az űrlénynagyasszony ellen egy teljesítmény szállítóval. A zenéje fantasztikus volt az akkori időszámítás szerint – feszültséges, hangulatias és tökéletesen összhangban a film légkörével. Sokunknak ez volt az első játék, amely valóban úgy érezte, mintha egy filmben lennénk.

‘Another World’ (1991, Amiga/Atari ST)

Ez az egyik olyan, amely elobb elámulta az elmémet, mielőtt még megérintettem volna a botot. A filmes bevezető – villám, kísérleti berendezés és a pusztító részecskesugárzó által okozott hiba – olyan érzést keltett, mintha valami valódi sci-fi-film lenne. Túlzottan sokat néztem, talán többször, mint amikor valaha játszottam a játékot, mert soha nem tudtam túlélni az első pár képernyőt anélkül, hogy egy űrlény leech-szerű dolog vágta volna le a lábamat. Mégis, ez varázslatos volt. Egy pillanatig tudós voltál, a következőben egy másik dimenzióba villámlottál, majd idegen tereptárgyakon futottál idegen teremtményektől. Hangulatos, misztikus és évszázadokkal előrébb volt minden másnál az akkoriban.

‘XCOM – UFO Enemy Unknown’ (1994, Amiga/PC)

Ha ezt birtokoltad, akkor valószínűleg egész hétvégédeket vesztettél el vele. Egy titkos globális ügynökséget vezettél, amely védi a Földet egy űrlényi inváziótól, bázisokat épített, költségvetést kezelett, és ideges pixel-katonákat küldött kör alakú harci mezőkre, hogy kör alakú fehérek ellen harcoljon. Felét stratégia volt, felét pánikroham.

‘Bart Vs. The Space Mutants’ (1991, Amiga/NES/Mega Drive)

Az én saját Amiga 500 Plus-om „Cartoon Classics” csomag részeként érkezett, és a ‘Bart Vs. The Space Mutants’ volt a hősies játékja. Mindent tartalmazott: UFO-k, űrlények és A Simpsonok – egy kombináció, amely a furcsaságokban otthonlétre vágó gyerek számára egyéni módon építették fel. Az Amiga változat akár egy teljes floppy-lemezen átívelő animált bevezetéssel is rendelkezett, amely az űrlényi invázió Bart saját hátsó kertjében való kezdődését mutatta be. Bart X-sugárzás szemüvegben játszottál, bármpányt festettél a lila színű dolgokra, hogy megállítsd az űrlények tervét, amelyikben egy pusztító fegyver építését végezték valamilyen véletlenszerű zsúfoltságból. Káosz, vidám és nyíltan furcsa volt – pontosan úgy éreztük a 90-es évek elején felnőni.

‘Alien Breed’ (1991, Amiga)

Ha van egy Amiga, akkor ez szinte átmeneti szertartásnak számított. Egy tetejéről nézett lövöldözős játék, amelyet villogó folyosók és hangulatos bipsz-szórakoztatás áthatott, nyilván „ihlette” az ‘Aliens’ című művet, de anélkül, hogy hivatalos licencet kaptak volna. Szinte érezté az anyagtömegű billentyűzet olvadását, amikor a legutolsó raklapot lőttük.

‘Elite II: Frontier’ (1993, Amiga/PC)

Mielőtt a ‘No Man’s Sky’ létezett volna, ez volt az a széles nyitott univerzum, amelyről álmodtunk. Egy egész galaxis néhány floppy-lemezbe tömörítve, kereskedelmi útvonalakkal, hipertér ugrásokkal és felfedezhető idegen világokkal. Földrajzilag lehetett volna landolni a bolygókon, dokkolni az állomásokon, vagy csak végtelenül bujdokolni a ürességben, miközben a csillagok csendben csúsznak el mellette. Nem az volt a lényeg, hogy dolgokat lőjünk – hanem a szabadság. A realismus, a fizika, a skála csodálatos volt 1993-ban.

‘Zool’ (1992, Amiga)

A maga után nevezték magát, hogy „ninja a N-edik dimenzióból”. Soha senki sem tudta pontosan, mit jelent az N-edik dimenzió, de Zool gyors, színes és lehetetlen volt irányítani egy Lilt-üveg után. Nem feltétlenül az űrlényekről szólt, de megsimogatta azt az intergalaktikus viszketődést – mascottok, nem szörnyek.

‘Day Of The Tentacle’ (1993, PC)

Ez a híres Lucas Arts pont-és-kattintás kalandjáték egy beszélő lila torkot mutatott be, amely a világhódítást célzta. A humor, az időutazás találóságok és a rajzfilmszerű káosz megragadta azt az vegyületet, amely a sci-fi csodálat és a nyers abszurditás között uralkodott az akkori időszámítás szerint. Könnyű elfelejteni, hogy az űrlényi inváziós történetek egykor viccesek voltak – és dicső módon.

‘Space Invaders’ / ‘Invade-A-Load!’ (Commodore 64)

Bár a ‘Space Invaders’ kissé az én korom előtt volt, még mindig sokat játszottam különböző formákban a 90-es években, főleg egy okos játszható klónnak köszönhetően, amely ‘Invade-A-Load!’ néven jelent meg bizonyos C64-s szalagokon, hogy szórakoztassa az emberiséget, amíg a fő játék betöltődik. Rendkívül csábító dallam volt, és a várakozást majdnem annyira érdekessé tette, mint a játékot, amit betöltött.

‘Star Trek: The Next Generation – A Final Unity’ (1995, PC)

Ez az egyik úgy érezte, mintha egy epizódból lépett volna ki a sorozatba, ami talán a legjobb űrlényekről szóló kalandjátékot eredményezte. Az Enterprise-D parancsát vette át, diplomáciai válságok megoldásával, ismeretlen világok felfedezésével és nem kevés olyan űrlényrel való foglalkozással, amely nem akart tárgyalni a dolgokat. A sorozat rajongóinak ez volt a tiszta vágyaimplementációja – minden eredeti szereplő által megjelölt hanggal és erkölcsi választásokkal telítve.

‘Star Control’ & ‘Star Control II’ (1990 – 1992, Amiga/PC)

Ezek a rész stratégiai, rész űr-operák és rész intergalaktikus kocsmabárd voltak. Felfedezted a galaxisokat, találkoztál több tucat idegen fajjal, és megpróbáltad elkerülni a háborúk kezdeményezését. Különösen a ‘Star Control II’ kult klasszivá lett, amelyet a humor, a fióklélegzetvesztő történetvonalak és a valóban furcsa idegen fajok emlékeznek meg.

‘My UFO Youth’

Ez a lista az új könyvem, a ‘My UFO Youth’ és a sugárzó és retro-technológiai podcast-szervező Dan Wood által írt előszó által ihletett. Habár a könyv bejáratom a híres űrlényekkel és a burkolatokkal összefüggő ország híres területeit, hogy újra felfedezze azokat a helyeket, amelyek a tinédzserkori űrlényi témával kapcsolatos érdeklődését gerjesztették, Dan megnyitó szava a házi számítógépes korszakot ünnepli, amely az űr és az ismeretlen iránti közös űrkapcsolatunkat táplálta.

Akár egy 8 bites platten elnyel a 2D parallax görgető tájképén, akár egy pixeles xenomorph várja a legutolsó életedet, ezek a játékok ugyanazt a kíváncsisági lelket ragadták meg, amelyre a ‘My UFO Youth’ épül – azt a vegyülményt, amelyik csodálat, kétely és feszültség tartós érzése között áll fenn, miszerint valami rendkívüli talán csak a következő betöltődő képernyőn vár rád.