A rasszizmus elleni küzdelem újra közösségi ügy lehet

A rasszizmus elleni küzdelem nem pusztán intézményi feladat. A brit tapasztalat azt mutatja, hogy a szélsőséges erőszakkal szemben gyakran a helyi közösségek szerveződése jelentette az első valódi védelmet.

Amikor az utcákon kellett fellépni

Az 1970-es évek Nagy-Britanniájában a dél-ázsiai bevándorló közösségek rendszeresen váltak támadások célpontjává. Lakóházakat, üzleteket és vallási intézményeket rongáltak meg.

1976-ban egy 18 éves mérnökhallgatót, Gurdip Singh Chaggart meggyilkoltak Southallban. Az eset sokak számára világossá tette, hogy a hatóságok önmagukban nem képesek megvédeni a veszélyeztetett közösségeket.

Ennek nyomán alakultak meg az ázsiai ifjúsági mozgalmak. Sheffieldben, Bradfordban és Londonban fiatalok szerveztek járőrözést, figyelték a szélsőjobboldali csoportokat, és támogatást nyújtottak a megtámadott családoknak.

A szolidaritás túlmutatott az identitásokon

Ezek a mozgalmak nem kizárólag etnikai alapon gondolkodtak. Kapcsolatot építettek afrikai, karibi és fehér munkásközösségekkel is.

A bányászsztrájk idején például dél-ázsiai aktivisták pénzzel és jelenléttel támogatták a sztrájkolókat. Ez a közös fellépés megmutatta, hogy a rasszizmus elleni küzdelem összekapcsolható a munkajogok és a társadalmi igazságosság ügyével.

Ez fontos tanulság: a gyűlölet gyakran ott erősödik meg, ahol az emberek elszigetelődnek egymástól.

Mi változott az elmúlt évtizedekben?

A 20. század végére az antirasszista munka egyre inkább intézményesült. Megjelentek a szakmai programok, önkormányzati stratégiák és kijelölt közösségi képviselők.

Ezeknek lehet fontos szerepük, de önmagukban nem pótolják a helyi jelenlétet. A 2024-es brit zavargások során több településen migránsokat támadtak meg, üzleteket rongáltak meg, és menedékkérők szállásai kerültek veszélybe.

A szélsőjobboldali retorika közben sokszor bekerül a politikai fősodorba. A mecsetek elleni támadások és az online gyűlöletkeltés azt jelzik, hogy a probléma nem tűnt el.

Új típusú közösségi válaszra van szükség

A mai rasszizmus elleni küzdelemnek figyelembe kell vennie az osztályhelyzetet, a nemet és a földrajzi elszigeteltséget is. Egy kisebb településen élő bevándorló család kiszolgáltatottabb lehet, mint egy nagyvárosi közösség.

Ezért lehetnek fontosak a helyi szolidaritási hálózatok, a munkásszervezetek és a bérlői közösségek. A gyűlöletet nem lehet kizárólag felülről, rendeletekkel visszaszorítani.

A valódi változás azokkal kezdődik, akik nem néznek félre, amikor másokat támadás ér. A kérdés most az, hogy képesek vagyunk-e ezt az összefogást a mindennapokban is fenntartani.