Választási rendszerek és helyi választások: miért nem lehet mindent pontosan előre jelezni?

A héten esedékes helyi tanácsi és devolúciós választások eredményei nagyjából előre jelezhetők, de nem pontosan. A hangulat egyszerre tűnik ismerősnek és meglepőnek: a széttöredezett pártverseny mindig új mintákat hoz.

Az egyik legnagyobb kérdés: hogyan fordítják le a voksokat a különböző választási rendszerekre? A választási rendszerek sokszor többet formálnak a kimenetelen, mint a kampány. És ha több párt is szorosan zárkózik fel, könnyen torzulhat a „ki nyer” képlete.

Várhatóan a Munkáspárt (Labour) sok helyen nehéz helyzetbe kerül. A Reform UK valószínűleg folytatja az elmúlt évek lendületét. Eközben a Zöldek bizonyos londoni részeken erősíthetnek, Walesben pedig a Plaid Cymru áttörést hozhat.

Miért okoz gondot az első az első modell többpárti versenyben?

Angliában a helyi hatóságok választásaiban sokszor az „elsőként befutó” (first-past-the-post) logika működik. Ez a megoldás akkor még elmegy, ha a verseny főleg két pólus körül forog.

De több párt esetén a győzelem „küszöbe” lejjebb csúszik. Ilyenkor egy jelölt akár győzhet úgy, hogy nem is kapja meg a szavazatok többségét. Az elmúlt helyi voksolások átlagában a győztesek csak 40,7%-ot értek el (ami rekordalacsony).

Sőt: nagyjából 75 jelölt olyan eredménnyel jutott be, amely 30% alatt volt. Ez számomra is azt üzeni: a rendszer néha „kiosztja” a győzelmet, még ha a közvélemény megosztottabb is.

Skócia és Wales: más utak, más buktatók

Skóciában (ahol most nincs közvetlen helyi választás) az egyszeri átruházható szavazat (single transferable vote) segít kezelni ezt a torzulást. A választók rangsorolják a jelölteket, majd a mandátumok elosztása a kevésbé népszerű jelöltek kiesésével zajlik.

A devolúciós parlamentek viszont nem egyformák. Skóciában a körzeti és a regionális „top-up” elemek keveredése miatt könnyen taktikai szavazási sakkjátszma alakulhat ki. Walesben a Senedd idén új, „closed proportional list” rendszert próbál ki.

Ott a szavazás pártra irányul, és a mandátumok arányosan oszlanak el nagy, hatfős körzetekben. Elvben ez befogadóbb, de felvet egy kérdést: mi van azokkal a pártokkal, amelyek mérsékelt, de nem „apró” támogatást kapnak?

Mitől lesz „igazságos” a képviselet?

Nincs tökéletes választási rendszer. A „fair” definíciója attól függ, mit tekintünk mércének: arányosságot, vagy a választókerületi kötődést. És bár a választások után mindenki a nagy politikai mozgásokat elemzi, ritkán kerül terítékre, hogy a választási rendszerek miként generálják az eredményeket.

Viszont valós esély van rá, hogy a következő parlamenti kép alakulása „furcsán” is hat. 2024-ben a kormányzóerő nagy többséget szerzett, miközben a nemzeti szavazatok alig több mint egyharmadát kapta. Ha a mostani szoros, többpárti verseny tartós lesz, a képviselet aránya tovább torzulhat.

Számomra innen jön a legnyugtalanítóbb gondolat: ha a rendszer nem tudja jól leképezni a politikai változásokat, vajon mennyire marad hiteles a demokrácia folyamata? És te hogyan élnéd meg, ha a voksod „egy másik történetbe” fordulna át a matematikában?