Szolidaritás Dél-Szudánnal: hogyan épül fel újra egy ország a romokból?
2008-ban a szerzetesi közösségek elindították a Szolidaritás Dél-Szudánnal programot, közös válaszként a dél-szudáni válság nyomán felmerülő sürgető szükségletekre. A kezdeményezés a szudáni püspökök kérésére született, és azóta is ugyanaz a kérdés hajtja: hogyan lehet felépíteni ott, ahol szinte minden odaveszett?
A történet nem csak segélyről szól, hanem intézményépítésről: oktatásról, egészségügyből, lelkipásztori képzésről és békeépítésről. És igen, ez a fajta, kitartó Szolidaritás Dél-Szudánnal sokszor azokra a részletekre figyel, amelyeket könnyű lenne „másodlagosnak” nézni.
Helyi püspökökkel közös küldetés
A program 2008-ban indult, miután 2006-ban feltáró látogatás készítette elő a terepet. A szervezés alapja nem az egymás melletti munka volt, hanem a közös felelősség. Szolidaritás Dél-Szudánnal a vallási vezetők és a helyi püspökök együttműködéséből nőtt ki.
19 misszionárius érkezett 16 országból. Olyan területeken tudtak segíteni, mint a tanítás, a nővérképzés, a mezőgazdasági ismeretek és a lelkipásztori feladatok. A kiinduló helyzet nagyon nehéz volt: , és még kevesebb orvos, szakképzett ápoló vagy bába.
Újrakezdés: oktatás, ami tényleg működik
A Szolidaritás Dél-Szudánnal egyik legnagyobb fókusza az oktatás volt. Az ország az arab nyelvről az angol oktatási rendszerre állt át, így óriási igény lett angolul tanítani tudó pedagógusokra.
Yambio és Malakal térségében tanárképző központokat hoztak létre, hogy az aktuális és a jövőbeli oktatók is felkészüljenek. A háború alatt a megmaradt tanárok oktattak fák alatt, templomokban és menekülttáborokban. A program célja nem helyettesítés volt, hanem megerősítés.
Malakal College 2013-ban a kiújuló konfliktusok miatt bezárt. Yambio viszont tovább működött, és idővel saját, képzett tanárokat kezdett „termelni” az ország.
Egészségügy és mezőgazdaság: gyakorlati kapaszkodók
2018-tól a kezdeményezés Wau-ban segített helyreállítani és működtetni az egészségügyi képzéseket. 2019-ben nővér- és bába-képzések is beindultak, majd ezekből fokozatosan kialakult a helyi egészségügyi munkaerő utánpótlása.
A mezőgazdaság szintén praktikus megoldás lett. Yambio közelében egy farmprojekt nemcsak ételt adott a diákoknak és dolgozóknak, hanem munkalehetőséget is teremtett az elüldözötteknek. A program a helyi vezetők és nemzetközi partnerek támogatásával nőtt.
Békeépítés és lelkipásztori képzés
A misszió része volt a lelkipásztori felkészítés és a békeépítés is. Képzési központot építettek, amely kedvezményes formában adott lehetőséget katekétáknak, egyházi vezetőknek, fiataloknak és béketeremtőknek. Ez csökkentette a költségeket, és szélesebben tette elérhetővé a folyamatos képzéseket.
Szolidaritás Dél-Szudánnal a jövő felé
A Szolidaritás Dél-Szudánnal tapasztalata szerint az egyik legerősebb üzenet a mindennapi együttműködés. Különböző háttérrel érkező szerzetesek és közösségek élnek együtt és mutatnak példát egy megosztott országban.
2024-ben a megújuló erőszak ellenére is folyt a jelenlét. A hosszú távú cél pedig nem az örökös „külső támasz”, hanem hogy a helyi közösségek vegyék kézbe az intézményeket, és saját jövőt építsenek.
Nekem ebben a sztoriban az a leginkább elgondolkodtató, hogy mennyire látszik: az igazi segítség sokszor nem látványos, hanem türelmes, és intézményeken keresztül történik—vajon mi mire vagyunk képesek, ha a „továbbépítés” kerül a fókuszba?