Lord of the Rings RPG: miért ritka a jó Középfölde-játék, és mit hozhat a következő

Őszintén: mikor játszottál utoljára igazán jó Lord of the Rings RPG-t? A Középfölde varázsa adott, a rajongói elvárás is, mégis furcsa a helyzet: sok a próbálkozás, kevés a tartósan szeretett darab.

Ha a történet és a hangulat ennyire „kész”, miért olyan nehéz jó Lord of the Rings RPG-t csinálni? És miért pont a most érkező bejelentések miatt van bennem óvatos, de nem teljesen vak remény? Egy évtizednyi visszacsapás után talán érthető, hogy a hype-ot sokan szkeptikusan figyelik.

Mi tört el az elmúlt évtizedben?

Nem arról van szó, hogy senki ne próbálkozott volna. Voltak nyugisabb, „cozy” ötletek is, például a Tales of the Shire, ami inkább elhalt, mint robbant. Aztán jött a túlélős vonal: a The Lord of the Rings: Return to Moria ugyan elindult, de a lendület nem tartott sokáig.

És persze ott a híresen rosszul sikerült adaptáció: a The Lord of the Rings: Gollum, amit sokan a történet videojátékos félrekormányzásának mintapéldájaként emlegetnek. Ezeknél különböző volt az ok, de közös pont volt: vagy nem találták el a hangulatot, vagy nem értették elég jól a forrást.

Persze, a Lord of the Rings RPG álmainak alapját sokan a Middle-earth: Shadow of War Nemesis Rendszerében látják. Nekem is megvan róla a jó emlékem, de nem felejthető, hogy közben volt grind, mikrotranzakció és „szponzorált” tartalom is. Ami tíz év távlatából csak fény-árnyékos kép marad.

Miért pont most éreznek többen esélyt?

A mostani, nyitott világú Lord of the Rings RPG-ról szóló várakozás egyik oka a stúdió: a Warhorse Studios. Ők a Kingdom Come: Deliverance környékén bizonyítottak, ahol nem a túlcsorduló power fantasy a lényeg, hanem a kockázat és a „kemény tanulási görbe”.

Ott működött a fejlődés és a felfedezés érzete. A világ reakcióképessége sem üres dísz: a ruházat és a kontextus tényleg számíthat. Ilyen rendszerek egy Középfölde-játékban különösen jól tudnak „Tolkien-érzetet” adni.

Az RPG-szabályok: küldetések, karakterek, hangulat

Ha nincs erős quest-rendszer, marad a kirakat. Ha nincsenek emlékezetes figurák, a világ csak skines homokozó lesz. A reményem főleg ezért nem légből kapott: az ilyen típusú játékoknál a történet és a küldetések kapcsolódása adja meg a súlyt.

És bár én sem lennék toppon attól, hogy minden apró lépés „túlélés legyen”, egy jó stúdió talán pont úgy tudja egyensúlyozni a realitást, hogy közben a varázs se menjen el.

Szóval gamer fejjel: én is féltem a következő Lord of the Rings RPG-t attól, hogy megint félremegy valami. De közben ott motoszkál bennem a kérdés: most végre tényleg eltalálják, amit a rajongók várnak—nagyszabásúan, mégis emberien?