A-szintű eredmények: sikerek és mélyülő egyenlőtlenségek a brit oktatásban

Az idei A-szintű eredmények bizakodásra adnak okot, de a számok mögött komoly problémák is kirajzolódnak. Több diák jutott be felsőoktatásba, miközben a tantárgyválasztás, a régiók és az intézménytípusok között tovább nőnek a különbségek.

Javuló eredmények, szűkülő tantárgyi paletta

Az A-szintű vizsgák nehezek, ezért az iskolák és kollégiumok joggal büszkék az elért eredményekre. A legjobb osztályzatok aránya emelkedett, különösen matematikából.

Idén 262 820 tizennyolc éves kapott helyet egyetemen vagy főiskolán. Ez három százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A matematika továbbra is a legnépszerűbb tantárgy.

Közben a humán tárgyak már csak a jelentkezések negyedét adják. A diákok egyre szűkebb területekre specializálódnak. Ez később korlátozhatja a továbbtanulási és munkavállalási lehetőségeiket.

Éles különbségek a nemek és a régiók között

A nemek közötti eltérés különösen látványos. A lányok az angol A-szintű jelentkezések 79 százalékát adták, számítástechnikából viszont csak 19 százalékot.

A T-szintek eredményei javultak, de ezek az új képesítések még nehezen hasonlíthatók össze. A lemorzsolódás továbbra is magasabb, mint az általuk kiváltani kívánt képzéseknél.

Öt év után ezt már nem lehet egyszerű kezdeti nehézségként kezelni. A programok népszerűsége is alacsony, ezért a döntéshozóknak sürgősen meg kell vizsgálniuk a problémákat.

Nem minden fiatalnak ugyanazok az esélyei

A földrajzi különbségek talán még aggasztóbbak. Londonban a fiatalok csaknem kétszer nagyobb eséllyel jelentkeznek egyetemre, mint Északkelet-Angliában.

Ez rekordméretű különbség. Az oktatási lehetőségek egyre inkább követik a gazdasági egyenlőtlenségeket. A hátrányos helyzetű északi, illetve közép-angliai térségek különösen nehéz helyzetben vannak.

A magániskolák tanulóinak 46,8 százaléka ért el A* vagy A osztályzatot. A főiskolai hallgatóknál ez az arány mindössze 13 százalék volt.

Óvatos reformokra és több támogatásra lenne szükség

Andy Burnham az oktatási rendszer kiegyensúlyozását decentralizációval segítené. A szakmai képzések, köztük az új GCSE-k bevezetése szintén fontos szerepet kaphat.

A helyi gazdaságokhoz szorosabban kapcsolódó kollégiumok jó irányt jelenthetnek. A hatodik évfolyamok és a tizenhat év feletti képzések átszervezését azonban nem szabad elsietni.

A kormánynak inkább a hátrányos helyzetű, 16–19 éves diákokra kellene több forrást fordítania. Egy, a tanulói prémiumhoz hasonló támogatási rendszer valódi segítséget adhatna.

Az A-szintű eredmények azt mutatják, hogy a brit oktatásnak vannak erős pontjai. A politikusoknak most az egyetemi finanszírozás válságát és a diákhitelek igazságtalanságát is kezelniük kell. A kérdés az, hogy a jó számok mögött minden fiatal valódi esélyt kap-e.