Manchesterizmus: új irányt keres a brit Munkáspárt

A Manchesterizmus Andy Burnham brit miniszterelnök politikai elképzeléseinek összefoglaló neve. Lényege, hogy a gazdasági növekedésnek társadalmi javulással is együtt kell járnia. A modell egyszerre épít helyi döntésekre, közösségi szolgáltatásokra és erősebb állami szerepvállalásra.

Elfordulás a korábbi labouri iránytól

Burnham elődje, Keir Starmer főként a gazdasági növekedéstől várta az életszínvonal javulását. Kritikusai szerint ez túl lassú válasz a lakhatási és megélhetési válságra.

Az új kormány ezért már közvetlenebb lépéseket ígér. Csökkentené az energia- és közlekedési költségeket. Emellett több önkormányzati lakást építene, és újragondolná a szociális ellátást.

Ez politikailag fontos váltás lehet. A választók ugyanis nem elvont növekedési mutatókat érzékelnek. A számlákat, a lakbéreket és a mindennapi szolgáltatások minőségét látják.

Mit jelent a Manchesterizmus a gyakorlatban?

Burnham Manchester polgármestereként már kipróbált néhány hasonló megoldást. A Bee buszhálózatnál a helyi hatóság dönt az útvonalakról, a menetrendről és a jegyárakról.

A buszokat nem teljes egészében az állam működteti. A szolgáltatók pályázatokon versenyeznek. A stratégiai irányítás azonban közösségi kézbe került. Ez eltér a teljes privatizáció logikájától.

A rendszer támogatói szerint ez a közösségi tulajdon és helyi irányítás rugalmasabb változata. Ellenfelei viszont attól tartanak, hogy a víz- és energiaszolgáltatásnál már nem működne ilyen egyszerűen.

Kevesebb Westminster, több régió

A program egyik központi eleme a hatalom decentralizációja. Burnham több döntést adna át a városoknak és a régióknak. A cél az, hogy ne minden fontos kérdés Londonban dőljön el.

Ennek részeként Manchesterben létrejött a No 10 North nevű kormányzati központ. A kezdeményezés a helyi növekedésért felelős tisztviselőket is közelebb vinné a régiókhoz.

A brit politikai decentralizáció azonban kockázatokat is rejt. A helyi vezetők eltérő gazdasági döntéseket hozhatnak. Egyes régiók nagyobb állami szerepet, mások lazább szabályozást választhatnak.

Radikális változás vagy politikai márka?

A Manchesterizmus körül több irányzat verseng. Egyes szakértők állami tulajdont sürgetnek az energiában és a vízellátásban. Mások inkább az állami kapacitásokat erősítenék, és egyszerűsítenék az engedélyezést.

A legnagyobb kérdés az, hogy Burnham képes-e konkrét eredményeket felmutatni. A lakhatás, az iparfejlesztés és a regionális egyenlőtlenség nehéz területek.

A hangzatos jelszavak önmagukban nem elegendők. A Manchesterizmus akkor válhat valódi politikai modellé, ha a választók a saját városukban is érzik a változást. Vajon sikerül-e ezt országos szinten is megvalósítani?