XIV. Leó pápa a csend erejére hívta fel a domonkos apácák figyelmét
XIV. Leó pápa a Vatikánban fogadta a domonkos szemlélődő apácák nemzetközi bizottságát. Beszédében a csend, az ima és a figyelmes jelenlét fontosságát hangsúlyozta. Szerinte a kolostori élet nem áll az egyházi küldetés peremén, hanem annak dobogó szíve.
A találkozóra szeptember 30-án került sor. A pápa örömét fejezte ki, hogy röviddel Maria Petra Giordano nővér hősi erényeinek elismerése után találkozhatott a közösség képviselőivel.
A szemlélődő hivatás az egyház szíve
XIV. Leó pápa felidézte a domonkos lelkiség fontos alakjait. Jordanus de Saxonia szerint az első női közösségek imával és tanulással támogatták a testvérek igehirdetését.
A pápa Aquinói Szent Tamás gondolataira is utalt. Az igazi igehirdetés forrása mindig a csend, a figyelmes hallgatás és az Istennel való mély kapcsolat.
Ez a szemlélet ma is különösen fontos. A vallási közösségek nem pusztán feladatokat teljesítenek. Jelenlétükkel az imádság és a belső elmélyülés értékére emlékeztetnek.
A csend mint szabadság és igazság
A pápa arra kérte az apácákat, hogy találkozásaik elsősorban az Úrral való közös találkozások legyenek. Ebben helyet kap az ima, a kölcsönös meghallgatás, a testvéri figyelmeztetés és a kiengesztelődés.
A csendet nem egyszerű hallgatásként mutatta be. Szerinte ez tudatos döntés, amely az egész embert formálja. Segít olyan kapcsolatokat építeni, amelyeket Isten igéje éltet.
A csend emellett „szabadság- és igazságtereket” teremthet. Ezekben könnyebb meghallani azok hangját is, akik gyakran láthatatlanok maradnak. Ez a gondolat a rohanó hétköznapokban élők számára is ismerős lehet.
Nyitottság a Lélek vezetésére
XIV. Leó pápa szerint a mai világot a gyorsaság jellemzi. Mindennek azonnal láthatóvá kell válnia, az üres pillanatokat pedig rögtön kitöltjük.
Ezért arra biztatta a közösséget, hogy figyeljen a Szentlélek mai hívására. Maradjanak hűségesek hagyományaikhoz, miközben nyitottak az új lehetőségekre.
A pápa végül úgy fogalmazott: a szemlélődő élet akkor szolgálja igazán az egyházat, ha képes az egész világot Isten elé vinni. Talán éppen ezért érdemes időnként nekünk is teret hagynunk a csendnek.