Reform UK északkelet-skóciai térnyerése: mit üzen a választás előtt a gyűlölet és a vita hulláma?

Aberdeenben egy hétfő esti rally hangulatában George Preston union zászlós öltönyben oszt szórólapot. Nem kampányerőnek tűnik, inkább annak a jelnek, hogy a Reform UK Skóciában gyorsan épít követőtábort. A Holyrood-választás előtt az is látszik: a bevándorlásról és gyűlöletről szóló vita nem marad meg politikai jelszavak szintjén.

A kérdés az, hogy a Reform UK térnyerése pusztán hangulati hullám, vagy mélyebb társadalmi feszültségek tünete. A megfigyelők szerint a párt ott is tud nyerni, ahol korábban a skót konzervatívok domináltak. És közben aktivisták azt látják, hogy a rasszista megnyilvánulások láthatósága nő.

Helyi ügyek, nemzeti hangulat: miért pont Skócia?

Északkelet-Skócia régóta kemény csatatér. Brexit-támogatás ott eleve erősebb volt, a fókusz pedig a helyi megélhetésre esik: halászat, földművelés, olaj és gáz. A skót konzervatívok támogatásának csökkenése pedig egy űrt hagyott maga után.

Ebben az űrben a Reform UK gyorsan meg tudott kapaszkodni. Preston szerint sokan nem elutasítóak, inkább azt érzik: „már eleve itt volt a követői bázis”. Én ezt úgy olvasom, mint egy politikai „újracsomagolást”: ugyanazokra az aggodalmakra új kommunikációt.

Long-tail valóság: lakhatás, menedék, egészségügy és a „mire mondják” kérdése

A rallykon a központi témák gyakran a menedékkérők körüli feszültségek. Glasgow-ban például lakhatási várólistáról és egészségügyi költségekről is beszélnek. A beszámolók szerint vannak vitatott állítások is, amelyeket más szereplők igyekeznek árnyalni.

És itt jön be a long-tail kérdés: miért fordul át a bevándorlás vitája gyűlölet-kommunikációba? Aktivisták szerint a problémát nem az jelenti, hogy Skócia „rosszabb”, hanem hogy bizonyos dolgok egyre láthatóbbak. Talat Yaqoob is úgy fogalmaz: kevesebb a csönd, több a kimondott előítélet.

Ha a gyűlölet hangosabb, a közösségek is reagálnak

Aberdeenshire-ben anti-rasszista aktivisták antiszemita és rasszista anyagok megjelenéséről számolnak be. Ugyanakkor több százan vesznek részt egységmeneteken, amelyek konkrétan a „menekülteket fogadó” és „gyűlöletet elutasító” várost kérik.

Ola-Edagbami, aki a Black Scottish Stories platformot is létrehozta, azt emeli ki: a befogadás nem egyenlő a megértéssel. Szerinte a hiány a valódi inklúzióban van. Nekem ez nagyon ismerős érzés: amikor a rendszer „nyitva van”, de a mindennapokban mégsem biztonságos vagy érthető az ember helye.

Nem teljesen skót jelenség: a bal-jobb olvasat és az identitáscsavar

A politikatudományos megközelítés szerint Skócia attitűdjei nem annyira eltérőek, mint elsőre hinnénk. Viszont van egy csavar: azt a jobboldali pozíciókat gyakran skót-ellenesnek állítják be, ezért az identitás és a bal-jobb tengely összekapcsolódik.

Ez kedvezhet a Reform UK-nak. Ha a párt nincs „tartósan bélyegezve” a konzervatív múlt miatt, akkor a jobbközép szavazóknak tud alternatívát adni. A vita tehát nem csak témákról szól, hanem arról is, hogy ki mennyire hiteles Skóciában.

És miközben a választások közelednek, felmerül bennem a kérdés: vajon a gyűlölet láthatósága erősebb kampányüzemanyagot ad, vagy inkább gyorsítja a közösségek összezárását? A válasz valószínűleg nem fekete-fehér lesz—inkább olyan, mint egy rosszul hangolt játékbéta: egyszerre mérik a meta-t és azt, hogy ki kapcsol ki a következő körre.