Vatikáni pápa-látogatás a Kanári-szigeteken: reményet hozhat a „szégyen” mólón
A Kanári-szigetek idén különleges figyelmet kap: Vatikáni pápa-látogatás a Kanári-szigeteken címszó alatt a pápa Las Palmas de Gran Canaria felé indul. A hangsúly nem csak a szertartásokon lesz, hanem azon az üzeneten is, hogy a menekültek többé ne egy rosszul felszerelt várakozási pontként éljenek meg a fogadásukat.
2020-ban Arguineguín kikötője a „Port of Shame”, azaz a „szégyen mólója” nevet kapta, miután ezrek érkeztek tengeren, és a helyzet kezelésére nem volt elég kapacitás. Most a szervezők abban reménykednek, hogy a Vatikáni pápa-látogatás a Kanári-szigeteken képes lesz átírni a történetet: reményt adni, kíséretet ígérni.
Miért Arguineguín? Egy hely, ami túl sokat látott
2020-ban több mint 2600 migránst szállásoltak el ideiglenesen, ami nagyjából hat-szorosa volt a móló befogadóképességének. A körülményekről sokat mond, hogy szabad ég alatt, takarókon kellett várniuk, miközben a hőség is próbára tette az embereket.
Ezért lett a kikötőből jelképesen „szégyen”. És most—ugyanitt—érkezik a pápa. A szervezők szerint a találkozás nem csupán esemény, hanem fordulópont: egy üzenet a következő fejezethez.
Lépések, idegesség és nagy „fogadási kedv”
Enélida Hernández Monzón, a pasztorális gondoskodás főtitkára, a Vatikáni Híreknek beszélt arról, mi zajlik a háttérben. A feladat hatalmas: munka, koordináció, együttműködés, és persze „idegesség” is, mert rengeteg részletet kell véglegesíteni.
Ugyanakkor a hangulat nem lehangolt. Szerinte az egész folyamat sokkal élvezetesebb, ha a várakozást átjárja a öröm, remény és készség a pápa fogadására. Nekem ez is feltűnő: a logisztika és az érzelmi felkészülés ritkán megy együtt ilyen egyértelműen.
Mi történik majd a pápa találkozásán a migránsokkal?
A leginkább várt pillanat Las Palmas de Gran Gran Canaria felől az, amikor a pápa közönséget tart a migránsokkal foglalkozó szervezetek előtt az arguinineguíni kikötőnél. A cél egyszerűnek hangzik, mégis mély: hogy az emberek úgy érezzék, kísérve vannak, és nem magukra hagyva érkeztek.
A migránsok maguk is segítenek a szervezésben—például a helyi Caritasz és a migrációs minisztérium, valamint több támogató intézmény közreműködésével. Ez a rész nekem azért hiteles, mert nem „felülről” intézett látogatásként mutatja magát, hanem közösségi megmozdulásként.
Hitélet, befogadás és egyfajta példa másoknak
A program része lesz szentmise is a Gran Canaria Stadionban, ahol mintegy 50 000 ember részvételére számítanak. A szervezők szerint a migránsok egy részénél a hit szerepet kapott az integrációban: nemcsak megtanulnak valamit, hanem mélyebben is megélik azt.
És nem csak vallási közegben gondolkodnak. Hernández szerint a stadionban keresztények mellett muszlimok és más vallási hagyományok képviselői is lesznek. Ezért a Vatikáni pápa-látogatás a Kanári-szigeteken számukra inkább egységről szól, mint címkékről.
Ha mindez valóban az együttérzésről, a támogatásról és a befogadásról szól—akkor a „szégyen mólója” talán egyszer átvált egy másik, emberközelibb történetre. De vajon képes lesz-e ez az egyszeri, nagyszabású gesztus tartós változást hozni azoknál is, akik nem a stadionban, hanem a következő hullámban érkeznek a szigetekre?