Toy Story 5: miért van túl sok karakter, és miért maradnak ki kedvenc játékaink?
A Toy Story 5 sokak szerint pont olyan varázslatos, mint az előző részek. Mégis ott motoszkál bennem egy kellemetlen érzés: túl sok szereplő van, és emiatt néhány Andy’s toys egyszerűen háttérbe szorul. A film közben egyszerre akar mindent, és valahogy a kedvencek nem kapnak elég teret.
Persze értem a logisztikát: egy 90 perces kalandban nem fér el mindenki. De a Toy Story 5 mintha túl lazán kezelné a franchise motorját. Ki ne látná azt, hogy a történet közben egyes figurák csak “zajként” vannak jelen?
Mi történik a képernyőidővel a Toy Story 5-ben?
A Toy Story 5 Jessie-t (Joan Cusack) hozza előre, Buzz (Tim Allen) és Woody (Tom Hanks) pedig jól működő kiegészítő szerepben támogatja. Ez a dinamika tényleg találkozik a “klasszikus formula” hangulatával.
Viszont a többi szereplővel már bonyolódik a helyzet. Bullseye kap egy emelt szerepet, de közben több, régi, rajongók által imádott karakterből kevesebb jut. És ez Toy Story 4 óta ismétlődik: nem csak egyszerűen most szorulnak ki, hanem rendszeresen.
Andy’s toys: amikor a rajongói favoritok nem kapnak elég “moments”
Ha visszanézzük, mielőtt Bonnie játékkörlete betoppant volna a képbe (Toy Story 3), akkor könnyű észrevenni, mennyire fontosak a “belső kör” figurái. Woody, Buzz, Jessie és Bullseye tényleg viszik a történetet.
A többiek viszont sokszor csak villannak. Rex például kapott emlékezetesebb pillanatot ebben a részben, de mások inkább beszélnek egyet-kettőt, aztán eltűnnek a háttérben. Én ilyenkor mindig úgy érzem, mintha kihagynának egy plusz jelenetsort, ami pedig pont ezeket a játékokat tenné ikonikusabbá.
Hasonló long-tail probléma jön elő: Toy Story 5 karakterek képernyőideje körül a rajongók jogosan kérdeznek. Miért pont a kedvencek kapnak kevesebbet, ha a franchise alapja eredetileg az volt, hogy mindegyiküknek van lelke?
Lehet-e megoldás: kevesebb főszereplő, több “köztük történik”?
Szerintem a megoldás nem feltétlenül az, hogy kevesebb legyen az összes játék. Inkább az, hogy legyen konzekvens rendszer. Toy Story 3 például “lefaragott” karaktereket, és azok közül többnek valóban jutott tartalmas pillanat.
Emellett egy másik irány nagyon működhetne: a Pixar csinálhatna több rövidfilmet a szereplőknek. Olyat, ami a nagy filmek között mutatja meg, hogy a játékok nem csak “várakoznak”. Gondoljunk a Partysaurus Rex-re: hét perc, de mégis külön karakterdarabnak hatott.
Én kifejezetten kíváncsi lennék például Slinky Dog, Hamm, vagy a Potato Head-család mini-történeteire. Mert ha a Toy Story 5 bent tartja ezeket a szereplőket, akkor jusson nekik több, mint egy “itt vagyok” mondat. Különben a rajongó fejében gyorsan szétesik az érzelmi ív.
Végül is: te miben bíznál inkább, több epizódban a mellékszereplőknek, vagy abban, hogy a nagyfilmekben igazán egyenlőbb legyen a reflektorfény? Én az utóbbiban már kezdek kételkedni.