Whalefall filmkritika: látványos túlélőthriller, kevés valódi feszültséggel

A Whalefall filmkritika nehéz feladat elé kerül. A történet egy búvársrácot követ, akit egy óriási ámbráscet nyel el. Az alapötlet merész, a látvány erős, mégsem áll össze igazán meggyőző filmmé.

Amikor a gyász rossz döntésekhez vezet

Jay Gardiner, akit Austin Abrams alakít, egyedül merül a nyílt tengeren. Döntése különösen felelőtlen, hiszen apja egész életében a búvárbiztonságot tanította neki.

A fiú azonban nem egyszerűen kalandot keres. Egy évvel korábban elveszítette apját, Mittet, aki önként vetett véget életének. Jay képtelen feldolgozni a történteket.

Ez a nyitójelenet a film legerősebb része. Josh Brolin visszafogott alakítása valódi fájdalmat sugároz. A későbbi jelenetek azonban ritkán érik el ugyanezt a hatást.

Jay hamarosan egy óriáskalmárral kerül összetűzésbe. A helyzetet egy bálna teszi még abszurdabbá, amely bekebelezi a fiatal búvárt. Innen indul a klausztrofób túlélőmutatvány.

A The Martian és a 127 óra nyomában

A film szerkezete ismerős lehet. Jay minden problémára egy korábbi apai leckével válaszol. Az emlékek mindig pontosan akkor érkeznek, amikor szükség van rájuk.

Ez kezdetben működőképes megoldás. Később viszont túlságosan kiszámíthatóvá válik. A forgatókönyv újabb és újabb tárgyakat ad Jay kezébe.

Így próbál menekülési eszközt barkácsolni a bálna gyomrában talált maradványokból. Néha olyan, mintha egy biológiai videojáték pályáján járna.

A készítők komolyan kezelik a gyászt, miközben maga a túlélőhelyzet szinte rajzfilmszerű. Ez a két hangnem ritkán találkozik hitelesen.

Szép képek, kidolgozatlan családi konfliktus

A tenger alatti felvételek látványosak. A sötét víz, a világító medúza és a színes hínárok különleges atmoszférát teremtenek.

A családi háttér viszont kevésbé meggyőző. Mitt szigorú apaként jelenik meg, de a film alig vizsgálja döntéseinek következményeit.

Jay testvérei és édesanyja inkább háttérszereplők maradnak. Emiatt az apa-fiú kapcsolat sem kap elegendő érzelmi mélységet.

A Whalefall filmkritika végső mérlege ezért felemás. A színészek tisztességesen dolgoznak, a látvány lenyűgöző, az alaphelyzet pedig figyelemfelkeltő.

A film mégsem teremti meg a valódi tét érzését. Erős túlélőfilm helyett egy érdekes, de egyenetlen tengeri fantáziát kapunk. A Whalefall október 16-án kerül a mozikba.