Konkrétumok a Kongó-erdőkről: amikor az afrikai erdők szénnyelőből szénforrássá válnak

Nem hangzik jól, de a klímahírek között ez az egyik legkeményebb fordulat: az afrikai erdők ma többet bocsátanak ki szén-dioxidból, mint amennyit megkötnek. A Kongó-medence esőerdői különösen érintettek. 2010 és 2017 között látványosan változott a mérleg: szénnyelőből szénforrássá vált a rendszer, és ez nehezíti a nettó nulla célok elérését.

Ebben a cikkben azt nézzük meg, mi áll a háttérben, miért nehéz ezt műholdas adatokból pontosan megfogni, és mit jelent mindez a klímacélokra nézve. A fókusz: Kongó-erdők, erdőirtás, valamint long-tail témaként a tropikus erdők szénmérlegének kérdése.

Mi változott 2010 és 2017 között?

A kutatók szerint az afrikai erdők korábban az egyik legnagyobb globális szén-dioxid megkötő rendszerek voltak. A kontinensen a növények összes CO2-felvételének mintegy 20%-a kapcsolódott az erdőkhöz és a bokros területekhez.

A kongói esőerdő ennek a legnagyobb motorja. A becslések szerint évente akár 600 millió tonna CO2 is megkötésre kerül. Csakhogy a számok lefelé csúsznak, mert a pusztítás felgyorsul: naplózás és bányászat rongálja az élőhelyet, az erdő pedig nem tudja tartani a korábbi szerepét.

Szénmérleg-kattanás: biomassza-veszteség

Egy elemzés szerint az afrikai erdők 2007 és 2010 között még nyertek biomasszát. Utána viszont 2011 és 2017 között már évente 106 millió tonna biomassza-veszteség mutatkozott.

Ez nagyjából 200 millió tonna CO2 kibocsátásnak felel meg évente. A változást a kongói esőerdőkben zajló deforestáció hajtja – vagyis az, hogy az erdőterület csökken, és az ökoszisztéma átáll egy kevésbé „húzós” szénmegkötő üzemmódra.

Miért vitatott a mérés? Műhold kontra valós erdő

Elméletben a műholdak sokat segítenek. A kutatók például a lombkorona színét, nedvességtartalmát és bizonyos pontokon a magasságot is figyelik. Ezekből biomasszára lehet következtetni, majd összevetni a földi mérésekkel.

Csakhogy van egy kényes pont: a műhold nem mondja meg biztosan, milyen fákból áll a terület. Egy sűrű keményfa például több szenet tarthat meg, mint egy könnyebb, ritkább fa ugyanakkora méretben. Ezért a tropikus erdők szénmérlegének becslései vitathatók.

Mitől romlik a helyzet a Kongó-medencében?

A Kongó-medencében egyszerre több nyomás dolgozik. A tanulmány szerint szegényebb helyi közösségek gyakran erdőt pusztítanak irtás-égetéses mezőgazdasághoz. Eközben vállalatok – sokszor külföldi tulajdonosi háttérrel – illegális fakitermelést is végeznek.

És van egy plusz tényező is: a kutatás nem igazán számolt az erdők alatt található vizes lápokkal. Ezek kis mennyiségben ugyan, de CO2-t képesek megkötni, miközben óriási mennyiségű ősi szenet is raktároznak. Már ettől is komplexebb a kép.

Lehet-e gyors megfordítás? Egy új finanszírozási ötlet

A klímacsúcsokon most Brazília bedobott egy megoldást: a Tropical Forests Forever Facility lényege, hogy a megmaradó erdők után a befektetések hozamát fizetnék a trópusi országoknak, hektáronként 4 dollárt.

De a cél messze van: eddig mindössze 6,6 milliárd dollár gyűlt össze a kb. 25 milliárd dolláros szinthez képest. Balzter szerint ez hatékonyabb lehetne, mint sokszor megkérdőjelezhető szén-dioxid kompenzációs rendszer, ahol az „elkerült” kibocsátás értéke nem mindig állja meg a helyét.

Őszintén: engem az zavar a legjobban, hogy a „Kongó-erdők” kérdése itt nem csak egzotikus tájról szól. Hanem arról, hogy a természet már most reagálni kezd a saját pusztítására. Vajon tényleg sikerül időben leállítani a trendet, vagy csak későn vesszük észre, hogy a szénnyelő szerep már megfordult?