IPP-büntetések eltörlése: véget érhet a határozatlan fogva tartás

Az IPP-büntetések eltörlése hosszú évek óta húzódó igazságügyi vita végére tehet pontot Nagy-Britanniában. A kormány terve szerint megszűnhet az a helyzet, amikor valaki már letöltötte minimális büntetését, mégsem tudhatja, mikor szabadulhat.

Az intézkedést jogvédő szervezetek és érintett családok is üdvözölték. Szerintük ez fontos lépés lehet az igazságtalanságok orvoslásában. Ugyanakkor a változtatás végrehajtása komoly szakmai és közbiztonsági kérdéseket vet fel.

Miért vált vitatottá az IPP-rendszer?

Az IPP, vagyis a közbiztonsági védelem érdekében kiszabott határozatlan büntetés 2005-ben jelent meg. A rendszer eredetileg veszélyesnek tartott elkövetők tartós visszatartását szolgálta.

A gyakorlatban azonban jóval szélesebb körben alkalmazták. Olyan személyek is ilyen ítéletet kaptak, akik kevésbé súlyos bűncselekményt követtek el. A büntetést 2012-ben eltörölték, de a korábbi ítéleteket nem vizsgálták felül automatikusan.

Az érintetteknek meghatározott minimális időt kellett letölteniük. Ezután feltételes szabadlábra helyezést kérhettek. A maximális időtartam hiánya azonban sokakat évekre bizonytalanságban tartott.

Több száz ember még mindig börtönben van

Az igazságügyi adatok szerint 2026. június 30-án 856 ember maradt börtönben IPP-ítélet miatt. Közülük tízből nyolcan legalább tíz éve túl voltak a feltételes szabadlábra helyezéshez szükséges minimumon.

További 1415 korábban szabadult embert később visszaküldtek a büntetés-végrehajtásba. Ez jól mutatja, mennyire összetett az IPP-foglyok helyzete. A bizonytalanság a szabadulás után sem feltétlenül szűnt meg.

A korábbi szabályok szerint a szabadultak határozatlan ideig engedélyhez kötve maradtak. A rendelkezéseket később enyhítették. Ma két év közösségi élet után kérhető az engedély megszüntetése, amely négy év után automatikusan lezárul.

A jogszabály önmagában nem old meg mindent

Az Ungripp kampánycsoport szerint az IPP-büntetések eltörlése csak az első lépés. Gyors, átlátható eljárásra és megfelelő mentális egészségügyi támogatásra is szükség lesz.

Az érintettek történetei között súlyos lelki következményekről is beszámoltak. Egy Tommy Nicol nevű férfi például öngyilkosságot követett el, miután újabb évekre elhalasztották szabadlábra helyezési tárgyalását.

Véleményem szerint a határozatlan idejű börtönbüntetések eltörlése akkor lehet valódi igazságtétel, ha a rendszer a szabadulás után sem hagyja magára az érintetteket. A kérdés most az, hogy a parlament milyen gyorsan és milyen garanciákkal hajtja végre a változást.