A brit acélipar villamosenergia-költségei ismét versenyhátrányt okoznak
A brit acélipar villamosenergia-költségei újra jelentősen meghaladják több európai versenytárs kiadásait. Az Egyesült Királyságban ez nem csupán energiapolitikai kérdés. A magas árak az exportot, a beruházásokat és az ipar jövőjét is veszélyeztetik.
Harminc font a különbség Franciaországhoz képest
Az UK Steel elemzése szerint a brit gyártók csaknem 30 fonttal többet fizetnek megawattóránként francia versenytársaiknál. Ez három éve nem látott különbség.
A német iparhoz képest kisebb, de még mindig jelentős a hátrány. A brit vállalatok körülbelül 12 fonttal magasabb áramköltséggel dolgoznak megawattóránként.
A helyzetet a globális gázárak emelkedése tovább súlyosbította. A brit energiapiacon ugyanis a földgáz ára gyakran az olcsóbban termelő források, például a szél- és napenergia árát is meghatározza.
Ez elsőre különösen furcsának tűnik egy olyan országban, amely komoly megújulóenergia-potenciállal rendelkezik.
Miért kerül ennyibe a brit áram?
Franciaországban az atomreaktorok fontos szerepet játszanak az áramárak alakításában. Németországban továbbra is jelentős a szénalapú energiatermelés. A brit rendszer ezzel szemben erősebben kitett a földgázpiac változásainak.
A magas energiaárak különösen fájdalmasak az elektromos ívkemencéket használó acélművek számára. Ezek a technológiák tisztább acélgyártást tesznek lehetővé, ám nagy mennyiségű villamos energiát igényelnek.
A különbség 2022-ben még drámaibb volt. Akkor az orosz–ukrán háború miatt a francia és brit árak között 153 fontos eltérés alakult ki megawattóránként. Tavaly ez 18 fontra mérséklődött, most viszont ismét növekedni kezdett.
Az exportpiac is veszélybe kerülhet
A brit acéltermelés szempontjából az európai piac kiemelten fontos. Az Egyesült Királyság acélexportjának körülbelül 75 százaléka az Európai Unióba kerül. Ennek értéke hozzávetőleg hárommilliárd font.
Ha a brit gyártók tartósan drágábban termelnek, nehezebben tudnak versenyezni az uniós beszállítókkal. Ez idővel üzembezárásokhoz és elmaradó fejlesztésekhez vezethet.
Állami támogatás vagy olcsóbb energia?
A kormány már csökkentette az ipari vállalatokra rakódó energiapolitikai terhek egy részét. A kabinet szerint több mint tízezer gyártó akár 25 százalékos számlacsökkenést is elérhet.
Az UK Steel azonban közvetlen ársapkát sürget. Javaslatuk évente körülbelül 51 millió fontba kerülne. A kormány akkor fizetné a különbözetet, amikor az árak egy meghatározott szint fölé emelkednek.
Hosszabb távon az új megújuló kapacitások jelenthetnek megoldást. Rövid távon viszont ezek kiépítése lassú és költséges. A brit acélipar villamosenergia-költségei így továbbra is komoly politikai próbatételt jelentenek. A kérdés az, hogy az állam támogatása átmeneti segítség lesz, vagy tartósan beépül az ipar működésébe.
