RNS-indító cukor: ribóz az OSIRIS-REx Bennu-mintában

Van egy pillanat, amikor a kozmosz mintha „átadná a feladatot” a földi tudománynak: a Bennu aszteroidából vett mintában most megtalálták az RNS-hez szükséges cukrot, a ribózt. A felfedezés azért üt ekkorát, mert 2020 után sok minden megvolt már a kémiai „életreceptből” – de a cukor hiányzott.

Az első elemzések vízre, szénre és számos szerves vegyületre bukkantak, majd előkerültek az aminosavak és a genetikai bázisok is. A hiányzó láncszem viszont sokáig ott lógott a levegőben: a nukleinsav-lépcsők cukorrésze. Most ez a rész is megvan.

Miért volt ekkora ügy a ribóz hiánya?

Az RNS és a DNS „létra” típusú szerkezetét általában úgy képzeljük el, mint bázisok és egy cukor váltakozását. Az RNS-ben a cukor a ribóz, a DNS-ben pedig a dezoxiribóz. A Bennu-mintából korábban többek közt a nukleobázisok is megvoltak, de a cukorrész akkor nem volt azonosítható.

Ez nem csak egy apró kémiai részlet. Ha a ribóz nincs meg, akkor az „életindítás” forgatókönyve nehezebben áll össze. És itt jön a fordulat: a mostani vizsgálat szerint az aszteroida anyagában igenis jelen van.

Hogyan találták meg a cukrokat a Bennu-mintában?

Yoshihiro Furukawa és csapata a mintából csak egy kis részletet használt. A szilárd anyagot savval és vízzel kezelték, majd gázkromatográfiás-tömegspektrometriás módszerrel szétválasztották és azonosították az összetevőket.

A kutatás ribózt talált, és több más cukrot is: például lyxózt, xilózt, arabinózt, glükózt és galaktózt. Adezoxiribóz viszont nem került elő.

Mit jelent ez az élet keletkezéséről szóló elméletekhez?

Furukawa szerint ez különösen fontos, mert sok földi anyagcsere szinte „glükózra hangolva” működik. De a lényeg most az, hogy az RNS-hez köthető cukor tényleg jelen van a Bennu anyagában.

Ez tovább erősíti az RNS-világ (RNA world) hipotézis egyik logikáját: az első, sejt előtti „életkísérletek” talán RNS-alapúak voltak, és a genetikai információt hordozó molekulákhoz szükséges komponens már korán összeállhatott.

Őszintén szólva bennem mindig az a kérdés szokott felmerülni, amikor ilyen eredmény jön: jó, de vajon elég volt-e ennyi a tényleges „induláshoz”? A válaszhoz még sok lépés kell, csak a kirakó most már teljesebb.

Ha a Bennu-szerű aszteroidák tényleg minden lényeges hozzávalót el tudnak juttatni, akkor a „kozmikus konyha” sokkal gyakrabban lehetett bekapcsolva, mint gondolnánk… és legközelebb mi lesz a következő hiányzó darab, amire ránéz a tudomány?