Tony Blair tanácsa Andy Burnhamnek: újra Európa felé?

Tony Blair neve továbbra is különös súllyal jelenik meg a brit Munkáspárt vitáiban. Bár a korábbi miniszterelnök már régóta nincs hatalmon, elképzelései időről időre visszatérnek. Most Andy Burnham új kormányzása és az Európai Unióhoz fűződő viszony ad új lendületet a régi kérdéseknek.

Egy régi találkozó árnyéka

Blair nemrég arról beszélt, hogy 2010-ben titkos találkozón fogadta Andy Burnhamet. A fiatal politikus akkor Gordon Brown kabinetjének tagja volt, és a Munkáspárt vezetéséről kért tanácsot.

Azóta Burnham hosszú utat tett meg. Elhagyta Westminstert, Manchester polgármestereként épített új politikai identitást, majd ismét országos vezető lett. Közben igyekezett megszabadulni a Blair-féle New Labour örökségétől.

Ez a távolságtartás politikailag érthető. Blair neve ugyanis egyszerre kapcsolódik választási sikerekhez és komoly vitákhoz. A brit Munkáspárt későbbi vezetői jellemzően próbálták elkerülni, hogy túl közel kerüljenek hozzá.

Miért fontos mégis Blair véleménye?

Tony Blair három egymást követő választási győzelme olyan eredmény, amelyet utódai nem tudtak megismételni. Ez önmagában magyarázza, miért figyelnek rá továbbra is a párton belül.

Blair szerint Nagy-Britanniának nem elég kizárólag belpolitikai ügyekkel foglalkoznia. Az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktusok, a klímaválság és a mesterséges intelligencia egyszerre alakítják az ország jövőjét.

Álláspontja szerint Londonnak újra kellene gondolnia európai szerepét. Intézete egy olyan tervet sürget, amely egy évtizeden belül előkészítené az ország visszatérését egy megreformált Európai Unióba.

Burnham óvatos egyensúlyozása

Andy Burnham eddig inkább a hazai problémákra helyezte a hangsúlyt. Több önkormányzati jogkört, szigorúbb közműszabályozást és kiegyensúlyozottabb növekedést ígért.

Később azonban elismerte, hogy Nagy-Britanniának a globális válságokra is fel kell készülnie. Beszédében Ukrajna, Kína, Izrael, Irán és a mesterséges intelligencia szabályozása is szóba került.

Az Európai Unióval kapcsolatban továbbra is óvatos. A fiatalok szabad mozgásáról szóló megállapodás, az ipari együttműködés és a Brexit utáni kereskedelem mind érzékeny politikai kérdés.

A Tony Blair és Andy Burnham közötti különbség ezért nem pusztán személyes. Másképp látják, milyen gyorsan kellene közeledni Európához. Burnham számára a választói ígéretek, Blair számára a hosszú távú stratégiai érdekek tűnnek fontosabbnak.

Lehet, hogy Burnham végül mégis merít korábbi mentora tapasztalataiból. Nyíltan aligha vállalná ezt, de a brit politika jelenlegi kihívásai mellett nehéz teljesen figyelmen kívül hagyni Blair érveit. A kérdés inkább az, hogy Európa felé fordulni mikor jelentene bölcs irányváltást, és mikor tűnne újabb politikai kockázatnak.