Daniel, az autista tinédzser, aki Bigfoot nyomába eredt
A Quantock Hills-i erdők suttogó szélvészeiben egy 15 éves autista fiú tette lábát oda, ahová kevesen merészkednek. Daniel Lee Barnett szenvedélye, a Bigfoot kutatás nemcsak egy dokumentumfilm forrásává vált, de számára személyes csodát is jelentett.
Egy tinédzser útja a legendák közepébe
A szomerseti fiú két évet töltött washingtoni expedíciókkal, miközben kamera szemmel kísérte a forgatócsoport. „Imádtam együtt dolgozni a legjobb Bigfoot-kutatokkal” – meséli Daniel, akinek története messze túlmutat egy egyszerű állatkeresésen.
„Itt kezdődik a világ Bigfoot-fővárosa”
Washington állam nem véletlenül a rejtélyes lények melegágya. Az Olympic Nemzeti Park rejtett ösvényein több száz szemtanúi beszámoló született az évek során. A kamasz kutató szinte vallásos buzgalommal gyűjtötte a nyomokat – talán mert a legenda rejtélyeiben saját titkai tükröződtek.
A konferencia, amely mindent megváltoztatott
A legmerészebb pillanat? Amikor Daniel ezrek előtt szólalt meg egy tudományos fórumon. „Képtelen vagyok leírni, mekkora átalakuláson ment keresztül” – mondja nagyapja. Az autizmus és Bigfoot kutatás furcsa szimbiózisában megtalálta önmaga elveszett darabját.
„A társadalmi interakciók réme egyszerűen elpárolgott” – csodálkozik a családtag. Talán éppen az erdő csendjében, az ősi titkok közelében talált rá arra a belső hangra, amely városi életben elveszett volna?
Hogyan változtat meg minket a lehetetlen hajsza?
A Bigfoot dokumentumfilm nem pusztán egy létező állat kereséséről szól. Egy fiú útját követi, aki talán nem is sejtette, hogy valójában saját rejtélyének megoldására indult. Miközben árnyékok után kutatott, önmaga fényét fedezte fel.
Vajon a Quantock Hills-i erdők mélyén tényleg járkál valami ősi és rejtélyes? Vagy talán mindannyiunkban él egy Daniel – aki csak egy nagyobb titok nyomába eredve képes megtalálni önmagát?