Boris Johnson és a brexit: demokrácia vagy káosz?

Egy hónappal ezelőtt még csak előrejelzés volt, mára már szinte biztosra vehető: Boris Johnson lesz a következő brit miniszterelnök. A Konzervatív Párt tagjainak szavazása dönt a sorsáról, de a felmérések szerint Jeremy Hunt ellenfele esélye már most elhanyagolható. A választás eredménye azonban messze több, mint csak pártelnöki székfoglalás – Johnson győzelme egyenesen a no-deal Brexit irányába tereli Nagy-Britannia sorsát.

A tét: az EU-tól való kiszakadás

Johnson egyetlen üzenete: ha ő lesz a miniszterelnök, új tárgyalásokat kezdeményez Brüsszellel, és ha azok nem vezetnek eredményre, az ország október 31-én, mindenféle megállapodás nélkül kilép az Európai Unióból. Az EU vezetői azonban határozottan elutasították a jelenlegi megállapodás újratárgyalását. A helyzet paradox: van egy aláírt Brexit-megállapodás, amelyet Theresa May és mind a 27 EU-tagállam kormánya elfogadott, de a brit parlament háromszor is elsöpörte az asztalról.

A parlamenti lázadás és a demokrácia próbája

A múlt hónapok parlamenti szavazásai egyértelművé tették: többség van a képviselők között, akik ellenzik a no-deal Brexitet. Közöttük akadnak konzervatív képviselők is, akik hajlandóak lázadni a saját kormányuk ellen. Ők azok, akik akár el is halaszthatnák a kilépés dátumát, ha a parlament ülésezne október 31-e előtt.

Lehetne-e bezárni a parlamentet?

Itt jön képbe a legaggasztóbb forgatókönyv: a prorogation, vagyis a parlament ideiglenes felfüggesztése. Johnson miniszterelnökként jogilag kezébe adatna ez a lehetőség, amely gyakorlatilag demokratikus botrányhoz vezetne. John Bercow, a Parlament háznagya már jelezte, hogy nem hagyná, hogy ez megtörténjen.

Nyitott parlament esetén viszont a képviselők akár megbuktathatnák a kormányt is bizalmatlansági indítvány révén. Ez vagy általános választáshoz, vagy új kormányalakításhoz vezetne – mindkettő további bizonytalanságot gerjeszt.

Johnson keresztútja: kockázatos játék a demokráciával

Johnson tehát egy rendkívül kockázatos úton jár, ahol a no-deal Brexit elérése érdekében a demokratikus intézmények mellőzését is fontolóra veheti. Nemcsak a parlament, de a közvélemény jelentős része és az EU partnerei is hevesen elleneznék egy ilyen lépést. A kérdés az, hogy a játék annyit ér-e, és vajon Johnson hajlandó-e mindezt kockáztatni – akár csak azért, hogy megfeleljen Donald Trump és szélsőjobboldali környezete elvárásainak.

A brit politika következő hetei tehát nem csupán a Brexitről szólnak, hanem arról is, hogy egy nemzet miképpen védekezik meg a demokrácia alapvető elvei elleni támadásokat. Johnson választása ebben a történetben nem csupán stratégiai, hanem erkölcsi döntés is egyben.