Az EU-USA kereskedelmi megállapodás: Vajon jogszerű a Brüsszel-Washington egyezmény?

Gondolod, hogy a nemzetközi kereskedelem szabályai kötötték és köteleznek mindenkit? Akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is jelent az, amit az Európai Unió és az Egyesült Államok nemrégiben megegyezett. Az EU-USA kereskedelmi megállapodás komoly kérdéseket vet fel a nemzetközi kereskedelem jövőjét illetően, és sokan azon vitáznak, vajon Brüsszel elárulta-e saját elveit.

A megállapodás – legalábbis első pillantásra – szembe megy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) egyik alapelvével, a legkedvezőbb nemzet elvével. Ez azt jelenti, hogy ha az EU kedvezményes vámtarifákat biztosít egy országnak (jelen esetben az USA-nak), akkor azt automatikusan minden más WTO-tagállamnak is meg kell adnia. Julien Blanquart, a SheppardMullin ügyvédi iroda munkatársa is hangsúlyozza: a WTO szabályai egyértelműek – ilyen jellegű diszkrimináció nem megengedett.

De vajon tényleg ennyire fekete-fehér a helyzet?

A szürke zóna: van kiskapu?

Az Európai Bizottság egy érdekes kiskapura hivatkozik válaszképpen: a WTO 24. cikke ugyanis lehetővé tesz ideiglenes megállapodások vagy szabadkereskedelmi övezetek létrehozását, feltéve, hogy azok a kereskedelmi kapcsolatok jelentős részét lefedik. Az EU tisztviselői hangsúlyozzák, hogy a megállapodás nem végső, hanem egy folyamat kezdete, amely reciprok módon, lépésről lépésre bővülhet.

„Minden attól függ, hogyan fordítják törvényes formába a jelenlegi megállapodást” – mondja Blanquart.

Itt jutunk el a másik nagy kérdéshez: a megállapodás jelenleg csak politikai nyilatkozat, nem pedig jogilag kötelező erejű szerződés. Amíg nincs hivatalos, végleges szöveg, amelyet be is nyújtanak a WTO-nak, addig a megállapodás jogi státusza bizonytalan.

Mi van, ha valaki perelni akar?

Elméletben bármely WTO-tag ország beperelheti az EU-t és az USA-t a WTO vitarendezési testülete elé. De itt jön a nagy „de”: ez a testület gyakorlatilag működésképtelen 2019 óta, mióta az USA blokkolta a bírák kinevezését. A szabályok ugyan vannak, de nincs, aki érvényesítené őket.

Ennek ellenére a politikai következmények súlyosak lehetnek. Az EU régóta a többoldalú kereskedelem és a szabályokon alapuló rendszer védelmezőjeként pozicionálja magát. Ha egy ilyen megállapodést – akár csak látszólagosan is – a WTO szabályai ellenében kötnek, az újabb csapás lehet a nemzetközi együttműködés hiteléhez.

Tehát itt vagyunk: egy megállapodás, amely talán jogszerűtlen, de nincs életképes testület, amely ezt megítélné. Közben az EU egyensúlyoz a saját elvei és a valóságos geopolitikai nyomás között. Vajon ez a lépés a jövőt hozó, pragmatikus megoldás, vagy pont az ellenkezőjét éri el, és gyengíti tovább azt a rendszert, amelyet elvileg védelmezni akar?

Érdekes lesz figyelni, hogyan alakul ez a történet tovább – és vajon más országok is követni fogják-e ezt a példát, vagy éppenséggel elszigetelődve érzik majd magukat.