Brüsszel kitart a líbiai partőrség finanszírozása mellett, emberi jogi aggályok ellenére

Az Európai Bizottság elutasította a líbiai partőrség finanszírozásának felfüggesztésére irányuló felhívást, amit 42 európai civil szervezet intézett közösen. A döntés komoly kérdéseket vet fel az uniós migrációs politikával kapcsolatban, különösen a visszaélések miatt. Ez a Líbiai partőrség finanszírozás továbbra is az egyik legvitatottabb uniós kezdeményezés.

Nyílt levél a Bizottságnak

A civil szervezetek nyílt levélben szólították fel Ylva Johansson belügyi és Dubravka Šuica földközi-tengeri ügyi biztost, hogy szüntessék meg a pénzügyi támogatást. Az érvelésük szerint az uniós források lehetővé tették és legitimálták a visszaéléseket. Ráadásul az EU-ombudsman a Bizottságot hivatali visszaéléssel találta bűnösnek, amiért nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a líbiai projektek értékelését.

Visszaélések és felelősség

A levél aláírói hosszú, dokumentált események sorát említik, ahol a líbiai partőrség erőszakot alkalmazott a vízben szenvedők ellen. Azt állítják, a líbiai hatóságok általános erőszakmentességet élveznek. A levél aláírói között ott van az SOS Méditerranée is, akiknek az Ocean Viking mentőhajóját támadták meg a múlt hónapban nemzetközi vizeken. A támadásban használt hajót valószínűleg Olaszország juttatta Líbiába egy uniós program keretében.

Az EU válasza: továbbra is együttműködés

Az Európai Bizottság azonban, bár megkapta a levelet, kitart az eddigi politikája mellett. Guillaume Mercier szóvivő szerint a Bizottság továbbra is kapcsolatban kíván maradni Líbiával. „Ezt csináltuk eddig is, és ezt folytatjuk különböző szinteken, és ez a jelenlegi politikánk” – nyilatkozta egy sajtótájékoztatón.

Milliárdok Líbiába

Az EU főleg az Afrikára szóló Sürgősségi Alap (EUTF for Africa) révén finanszírozta Líbiát a migráció területén. 2015 novembere és 2021 között ez összesen 465 millió eurót jelentett. A támogatás most a NDICI–Global Europe nevű új program keretében folytatódik 2021-2027 között, további 65 millió euróval, amelyet az oltalomra és a határkezelésre szánnak. Nem világos azonban, hogy ez a pénz mennyi kerül a líbiai partőrséghez.

A helyzet egyik legnagyobb paradoxona, hogy az ENSZ egyértelműen nem tekinti Líbiát biztonságos helynek a tengeri mentéseknél, az ország bizonytalan biztonsági helyzete, az erőszak és az emberi jogi visszaélések miatt. Az uniós politikák tehát egy olyan országba irányítják a migránsokat, amelyet nem tartanak biztonságosnak. Vajon mikor veszi figyelembe Brüsszel ezeket a tényezőket a hatékonysági számítások mellett?