A Signal üzenetek árnyékvilága: Visszafordíthatatlan kommunikáció az EU csúcsán?

Hogyan dönthetünk közösen olyan ügyekben, amelyek milliók életét befolyásolják, ha a döntéshozók kulcsfontosságú kommunikációja egyszerűen eltűnik a digitális semmibe? Ez nem egy thrillerfilm forgatókönyve, hanem a valóság az Európai Unió legmagasabb szintjein. Az Európai Bizottsáson belül ismét felmerült a kérdés: mi történik, amikor a hatalom gyakorlói olyan üzeneteket cserélnek, amelyeket soha nem lehet majd nyilvánosságra hozni?

A legújabb botrány középpontjában ismét Ursula von der Leyen bizottsági elnök áll, akinek kommunikációs szokásai már korábban is vitákat váltottak ki. Ezúttal Emmanuel Macron francia elnök egy Signal üzenete került a figyelem középpontjába, amelyet januárban küldött, amikor Franciaországot elárasztották a mezőgazdasági tiltakozások. Az üzenet, amely valószínűleg az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodásról szólt, egyszerűen eltűnt – mert a Signal „eltűnő üzenetek” funkciója aktív volt von der Leyen készülékén.

Amikor az üzenetek nem hagynak nyomot

A történet akkor derült ki, amikor egy újságíró hozzáférési kérelmet nyújtott be Macron üzenetéhez. A Bizottság válasza meghökkentő volt: nem tudják azonosítani a szöveget, mert „a Signal mobilalkalmazás ‘eltűnő üzenetei’ funkciója aktív volt azon a telefonon, amelyen az üzenetet megkapták”. Egyszerűen fogalmazva: a Bizottság elnöke és kabinetfőnöke úgy döntött, hogy nincs szükség az üzenet rögzítésére – hagyták, hogy eltűnjön.

Ez nem az első eset, amikor von der Leyen szöveges üzenetei kerülnek a középpontba. Májusban egy uniós bíróság kimondta, hogy a Bizottság tévesen utasította el a hozzáférési kérelmet von der Leyen és Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatójának közötti, a Covid19-pandémia csúcspontján cserélt üzeneteihez. Akkor is átnézték a szövegeket – majd hagyták, hogy elveszjenek.

Miért probléma az eltűnő üzenet?

Gondoljunk csak bele: az EU-Mercosur megállapodás olyan témakör, amely érinti a kereskedelem, a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság kérdéseit. Amikor egy tagállam vezetője és a Bizottság elnöke titkos, nyom nélkül eltűnő csatornákon kommunikál egy ilyen érzékeny témában, az felveti az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság kérdését.

Macron régóta ellenzi az EU-Mercosur megállapodást, és az üzenetváltás időpontja sem véletlen: januárban Franciaországot elsöprő mezőgazdasági tüntetések rendszertelenítették. Vajon mit beszélhettek meg pontosan? Talán a francia tiltakozások kezeléséről? Vagy a megállapodás jövőjéről? Most már soha nem tudhatjuk biztosan.

Hol húzódik a határ?

Az Európai Ombudsman október közepéig kérte a Bizottságot, hogy tárgyaljon Macron üzenetéről, és október 1-jéig kéri azokat a dokumentumokat, amelyek bemutatják, hogyan kezelték a hozzáférési kérelmet. Ez az ügy alapvető jogi és etikai kérdéseket vet fel: meddig terjed a magánszféra joga egy olyan tisztségviselő számára, aki döntéseivel közvetlenül befolyásolja az uniós polgárok életét?

A digitális kor új kihívások elé állítja a hatalom gyakorlását. A Signal és hasonló alkalmazások titkosítása és eltűnő üzenet-funkciója kétségtelenül értékes eszközök lehetnek azok számára, akiknek védelmet kell biztosítaniuk forrásaiknak. De amikor a legfelsőbb döntéshozók használják ezeket az eszközöket a hivatalos ügyek intézésére, az komoly aggályokat vet fel az demokratikus ellenőrzés lehetőségét illetően.

Érdekes módon a megállapodást decemberben mégis aláírták. Vajon Macron üzenete befolyásolta a folyamatot? Vagy éppen ellenkezőleg? Talán soha nem fogjuk megtudni. De az biztos, hogy az ilyen jellegű digitális nyomtalanítás aláássa a polgárok bizalmát az intézmények iránt.

Mit gondolsz, hol kellene húzni a határt a titkos kommunikáció és a közhozzáférés között a legfelsőbb szintű döntéshozók esetében?