Parttalan nyomozás és emberi drámák: miért nem szakítja meg az EU a kapcsolatot Líbiával?
Egyre több emberjogi szervezet szólal fel hangosan és egyértelműen: az Európai Unió Líbiával folytatott együttműködése nem fenntartható. Nemrégiben több mint tíz nemzetközi szervezet – köztük az Amnesty International és az Orvosok Határok Nélkül – nyílt levelet intézett az Európai Bizottsághoz, amelyben leszögezik: a líbiai partőrség egyik, nyilvánvalóan erőszakos támadása után sem történt komoly lépés. A Líbiai partőrség támadása és az azt követő látszatnyomozás csak egy újabb fejezete egy régóta tartó, súlyos emberjogi problémáknak tarkított együttműködésnek.
Mi is történt pontosan?
A helyzet magja az, hogy a líbiai határőrök hetekkel ezelőtt agresszív módon felléptek a migránsokat szállító hajók ellen. A Bizottság ugyan azt állítja, hogy a líbiai hatóságok nyomoznak az ügyben, de a valóságban semmiféle jele nincsen annak, hogy ez az együttműködés akár csak szünetelne is. A támogatás tovább folydogál, mintha mi sem történt volna. A civil szervezetek szerint ez a pillanat rajzfilmbe illő példája annak, hogy az uniós politika mennyire megrekedt a holtponton.
Nyolc év, és semmi változás
A levél írói keményen kijelentik: nyolc év uniós támogatás nem hozott javulást a líbiai aktorok emberjogi mutatóiban. Ezzel szemben, támogatta és legitimalta a visszaéléseket. Az EU pénze és technikai segítsége láthatóan nem az emberi élet védelmét, hanem a határok ellenőrzését szolgálja – minden áron. A szervezetek egyértelmű üzenete: „Az emberi életeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a határellenőrzés nevében.” De vajon hallgat-e Brüsszel?
A nemzetközi szervezetek szerint a Bizottság szándékosan huny szemet a líbiai hatóságok emberjogi visszaélései felett, annak ellenére, hogy számos bizonyíték áll rendelkezésre. Ráadásul az EU saját programjainak menedzselése is bírálható: a Bizottság nem hajlandó nyilvánosságra hozni azokat a biztonsági ellenőrzéseket, amelyekkel bizonyítani lehetne, hogy az uniós források nem ártanak az embereknek. Ez komoly kérdéseket vet fel az átláthatóságról.
Mit követelnek a szervezetek?
A követelések egyértelműek és határozottak:
- Állítsa helyre az EU a jogállamiságot a tengeri határain!
- Függessze fel azonnal a líbiai együttműködést!
- Szólítsa fel Olaszországot, hogy szüntesse meg a líbiai memorandumban elfogadott 2017-es megállapodását!
- Óvja meg a többi tagállamot hasonló megállapodások kötésétől!
Ezek nem mérsékelt javaslatok, hanem egy teljes politikai fordulatot sürgetnek. De vajon mennyire reális ez egy olyan geopolitikai sakktáblán, amelyet a Líbia belső instabilitása és a nemzetközi rivalizálás jellemez?
A nagyobb kép: Líbia, a geopolitikai csatatér
A levél érkezésének időzítése nem véletlen. Líbia jelenleg két rivális kormány – Tripoli és Benghazi – között oszlik meg, akiket olyan ellentétes nemzetközi erők támogatnak, mint Oroszország és Törökország. Moszkva egyre erősebben jelen van, fegyverszállítmányokkal és egy, Tobrukban tervezett tengeri támaszponttal. Ankara pedig olyan tengeri megállapodásokat kötött, amelyeket Görögország illegálisnak tart. Ebben a törékeny és robbanékony helyzetben az európai diplomácia nehezen tudja megtalálni a helyét.
Tehát itt vagyunk. Az EU egy olyan partnerrel próbálja megvédeni a külső határait, amelynek emberjogi helyzete katasztrofális, és amely egyben nemzetközi hatalmi játszma bábuja is. A kérdés nem csak az, hogy meddig tart ez a tűrés, hanem az is, hogy milyen értékeket áldozunk fel a látszólagos határbiztonság oltárán. Hiszen ha a határok védelme az emberi méltóság felárán megy, vajon mit is védünk igazából?