Angliai börtönrendszer: miért nem működik a büntetés önmagában?

Az angliai börtönrendszer újra politikai vita középpontjába került. A túlzsúfoltság, az előrehozott szabadulások és a rehabilitáció hiánya egyszerre okoz válságot. A döntéshozók mégis gyakran a közvélemény hangulatát követik bizonyítékok helyett.

Túlzsúfolt börtönök és kényszerű szabadulások

Angliában és Walesben a fogvatartottak száma 2024 augusztusában rekordot ért el. Egy parlamenti jelentés szerint a börtönök rövid időn belül megtelhetnek.

Az előrehozott szabadulások átmenetileg enyhítették a nyomást. A rendszer azonban ismét hasonló helyzet felé tart. Az elektronikus nyomkövetés bővítését újabb szabadon bocsátások előkészítésére szánták.

A terv leállítása politikailag népszerű lehet. Szakmailag viszont komoly kérdéseket vet fel. Ha nincs elegendő férőhely, személyzet és működő alternatíva, a válság csak későbbre tolódik.

Nem minden fogvatartott jelent azonos veszélyt

Az angliai börtönrendszer egyik legnagyobb hibája, hogy túl sok embert kezel ugyanazzal az eszközzel. A nem erőszakos elkövetők jelentős része függőséggel, hajléktalansággal vagy családi problémákkal küzd.

2024-ben a fogvatartottak körülbelül negyede előzetes letartóztatásban volt. Közülük sokakat később nem ítéltek volna szabadságvesztésre. A női fogvatartottak esetében különösen fontosak a családi kapcsolatok.

A börtönökben ráadásul gyakori a kábítószer-használat. A fogvatartottak mintegy 40 százaléka szerint könnyű drogokhoz jutni. A képzés és a munkára felkészítés pedig forráshiány miatt visszaszorult.

A visszaesés csökkentése rehabilitációval lehetséges

A rövid büntetést letöltők közel fele ismét bűncselekményt követ el. Ez azt mutatja, hogy a puszta bezárás nem oldja meg a problémát. A visszaesés csökkentése rehabilitációval és közösségi támogatással hatékonyabb lehet.

Norvégia példája ezt jól szemlélteti. Az ország korábban rendkívül magas visszaesési aránnyal küzdött. Ezután a helyi munkahelyekhez, családokhoz és közösségekhez kapcsolódó rehabilitációt helyezte előtérbe.

A fogvatartottakkal méltósággal bántak, miközben szabadságukat továbbra is elvesztették. A norvég modell nem kényelmet, hanem működő átmenetet kínál. Ez fontos különbség a büntetlenség és az emberhez méltó büntetés között.

Bizonyítékokra épülő igazságszolgáltatás kell

A börtönök túlzsúfoltsága Angliában nem oldható meg hangosabb büntetőpolitikával. Stabil irányításra, közösségi programokra és hosszú távú rehabilitációra lenne szükség.

A gyakran cserélődő miniszterek és a sajtó által formált indulatok kiszámíthatatlanná teszik a rendszert. A valódi kérdés nem az, hogy ki követel keményebb büntetést, hanem az: mi csökkenti ténylegesen a bűnözést?