Új északi-tengeri olaj- és gázfúrások miatt lázad a brit Munkáspárt

Az északi-tengeri olaj- és gázfúrás ügye komoly politikai konfliktust robbanthat ki Nagy-Britanniában. Andy Burnham miniszterelnök pragmatikus álláspontra helyezkedett, miközben párttársai és klímaszakértők egyre élesebben bírálják.

Politikai lázadás fenyeget

Burnham egy sheffieldi rendezvényen azt mondta, nem az a kérdés, használ-e még az ország olajat és gázt. Szerinte inkább az számít, honnan származnak ezek az energiahordozók.

A miniszterelnök döntéseket ígért, de konkrét időpontot nem nevezett meg. A kabinet várhatóan augusztus közepén, a konzultációk lezárása után határoz.

Több munkáspárti képviselő azonban már most figyelmeztetett. Egyikük szerint parlamenti szavazás esetén párton belüli lázadás is kitörhet. A kormány így akár konzervatív támogatásra szorulhatna.

Rosebank és Jackdaw a vita középpontjában

A North Sea térségében található Rosebank olajmező és a Jackdaw gázmező már a tervezési folyamat része. Emiatt a kormány jogilag érvelhet úgy, hogy ezek nem számítanak új engedélyezésnek.

A döntés mégis politikai kockázatot jelent. A Zöldek vezetője, Zack Polanski ugyanis határozottan ellenzi az új északi-tengeri licenceket. A Munkáspárt attól tart, hogy újabb szavazók pártolhatnak át hozzájuk.

Rachael Maskell képviselő szerint a brit kormánynak a szenet, az olajat és a gázt a földben kellene hagynia. Clive Lewis úgy vélte, a Jackdaw mező csak csekély hatással lenne az energiaárakra.

Nem biztos, hogy olcsóbb energiát hoz

Az északi-tengeri olaj- és gázfúrás támogatói az energiabiztonságot és a gazdasági előnyöket hangsúlyozzák. Több közgazdász szerint azonban az új kitermelés nem csökkentené érdemben a brit háztartások számláit.

Az olajat és a gázt nem feltétlenül belföldön értékesítenék. A termelés jelentős része nemzetközi piacokra kerülhetne. Ezért a hazai fogyasztók nem kapnának automatikusan olcsóbb energiát.

Az ENSZ főtitkára közben arra figyelmeztetett, hogy minden új fosszilis projekt veszélyesebbé teszi a jövő hőhullámait. A politikai vita tétje így jóval nagyobb egyetlen mező sorsánál.

Burnhamnek egyszerre kellene megőriznie pártja egységét, kezelnie az energiaárakat és hitelesítenie a klímavállalásokat. Nyitott kérdés, hogy a pragmatizmus ezúttal kompromisszumot, vagy újabb belső válságot hoz.