Fosszilis tüzelőanyagok említése nélkül: miért bukott el a COP30 klímaegyezmény?

A klímavédelemről szóló tárgyalásoknál néha furcsa érzése van az embernek: mintha a legfontosabb kérdést is kikerülnék. A COP30 legfrissebb végső megállapodása még csak említést sem tett a fosszilis tüzelőanyagokról. Pedig ez a probléma szíve szerintem sem kerülhető meg.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (COP) ülései kétségtelenül hoztak eredményeket. Ilyen volt a 2015-ös Párizsi Megállapodás, amely 1,5 °C alatt tartaná a felmelegedést. Ugyanakkor, ahogy nőnek az éghajlati szélsőségek, egyre nehezebb elfogadni a “majd jövőre” logikát.

Miért fontos a fosszilis tüzelőanyagok említése?

Statisztikák és fizika ide vagy oda: a klímaváltozást döntően a fosszilis tüzelőanyagok elégetése hajtja. Ha az egyezmény ezt meg sem nevezi, akkor olyan, mintha orvosi diagnózis helyett csak időpontot kérnénk a következő kontrollra.

A forrásban is kiemelték, hogy több mint 80 ország kifejezetten átmeneti menetrendet szeretett volna a “fosszilis tüzelőanyagok korszakának lezárásához”. A COP28-ban már megjelent ez a megközelítés, 2023-ban.

Mi akadályozta a megállapodást?

Mivel a COP konszenzusra épül, egyetlen nagy szereplő vétója vagy blokkolása könnyen elviheti az irányt. A szöveg szerint petrosztátok, köztük a korábbi COP-házigazda Szaúd-Arábia is, igyekeztek megakadályozni bármilyen konkrét ütemtervet.

És így marad a frusztráló üresség: nincs egyértelmű vállalás, csak a következő kör ígérete. A “COP31 jövőre” üzenet pedig sokaknak már kevésnek tűnik.

Technológia és gazdaság: hol fordulhat a kocka?

Ha a politika nehezen mozdul, a következő lépés logikusan a megfizethető technológiák felé mutat. A forrás is azt hangsúlyozza, hogy érdemes a napelemekre és akkumulátorokra koncentrálni.

Szerintem itt van a “gombnyomás” lényege: nem csak szabályozással, hanem versenyképes energiaárakkal lehet kiszorítani az olajat és a gázt. Másik javaslatként akár gazdasági eszközök is szóba kerülhetnek, ha egyes államok nyilvánvalóan nem tesznek a célért.

Érdekes, hogy a klímaharcban néha nem a legjobb tervet, hanem a leggyorsabban skálázható megoldást jutalmazza a valóság. És ha már nem lehet “még egy kör” nélkül dönteni, akkor mi marad számunkra: tét nélkül várni, vagy végre a fosszilis tüzelőanyagok problémáját ténylegesen kezelni?