Covid-19 vizsgálat és Hillsborough: miért nem véletlen a két igazságkérés?

A Covid-19 vizsgálat apropóján sokan úgy érzik, mintha ugyanaz a történet ismétlődne: hibák, intézményi takargatás, majd hosszan küzdő családok. A forrásanyag szerint a brit folyamatok nem véletlenül futnak össze időben sem. És őszintén: nekem ez ijesztően ismerős gondolat. Amikor az állam hibázik, gyakran a nyilvánosságra marad a felelősség kimondásának munkája.

A Covid-19 vizsgálat vezetője, Heather Hallett arra jutott, hogy az ország veszélyesen felkészülés nélkül kezdte a járványt. Ennek következményeként az egészségügyi és gondozói dolgozók nem kaptak megfelelő védelmet. A jelentés említi, hogy a PPE-re költött 10 milliárd font is részben elúszhatott a hibás beszerzési megoldások miatt. A long-tail kérdés nálam így fogalmazódik meg: hogyan lehet megelőzni, hogy a beszerzési rendszer halálesetekhez vezessen?

Intézményi kudarcok, amiknek ára van

A forrás szerint a családok úgy vélik, a helyzet rendszerszinten „bejáratott” korrupciót és haveri előnyöket termelt. Lady Hallett nem mindent így nevezett, de a „VIP lane” említése súlyos. A lényeg: a politikai kapcsolatokkal rendelkező beszállítók kedvező elbírálást kaphattak.

Ez különösen fontos, mert a PPE körüli megállapítások egy része nem került nyilvánosságra. A szöveg egyértelműen jelzi: bűnügyi vizsgálat miatt bizonyos részletek fedve maradhatnak. Ilyenkor az ember hajlamos cinikussá válni, de szerintem inkább az a kérdés, mitől lesz tartós a transzparencia.

Hillsborough és a „pozitív igazmondási” kötelesség

A cikk szerint a Covid-19 vizsgálat létrejötte mögött szerveződő aktivisták a Hillsborough-ügy hagyományát vitték tovább. Ott 27 év után zárult le a második vizsgálat: a 96 áldozat halálát jogellenesnek mondták ki, és a felelősséget nem a szurkolókra terelték.

Az új Hillsborough-törvény célja, hogy a közintézmények és tisztviselők ne csak „utólag” válaszoljanak. Hanem legyen pozitív kötelezettség a tények közlésére és az együttműködésre. Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz, hogy a döntéseket később teljesen meg kell indokolni. És igen: szerintem ez elrettentő erő lehet a felelőtlen intézkedésekkel szemben.

Miért nem elég egy „szimpatikus” vezető?

A forrás arra is kitér, hogy a törvény Starmer örökségének része lesz, miközben felmerülnek kivételek, például a nemzetbiztonsági területeken. A szöveg szerint független bizottsági elnökök dönthetnek arról, mi maradhat titokban. Ez kulcsfontosságú: ne azok legyenek a bírák, akiket épp vizsgálnak.

Végül pedig a cikk személyesebb hangot üt meg. Andy Burnham korábban támogatta a Hillsborough-kampányt, és állítólag 20 év kellett, mire bátor döntésig jutott. A Covid-19 vizsgálat tanulsága viszont szerintem túlmutat egyetlen politikuson: a változás azokból jön, akik nem hagyják, hogy a rendszer „saját hibáinak a számláját” elrendezze helyettük.

Tehát amikor legközelebb egy válság után a „részben később” és a „majd kiderül” mondatok következnek, vajon lesz-e bátorságunk addig nyomást gyakorolni, amíg a felelősség tényleg nyilvános lesz?