Mélytengeri bányászat: óvatosságra intenek a csendes-óceáni püspökök

A mélytengeri bányászat egyre közelebb kerülhet a Csendes-óceán térségéhez. A katolikus püspökök szerint azonban a gazdasági lehetőségek mellett az óceán sérülékenységét is figyelembe kell venni.

A közös otthon védelme nem halasztható

A Csendes-óceáni Püspöki Konferencia augusztus 10-én lelkipásztori nyilatkozatot adott ki. Az állásfoglalást Ryan P. Jimenez agaňai érsek írta alá.

A püspökök arra kérik a döntéshozókat, hogy bölcsen, átláthatóan és alázattal járjanak el. Szerintük minden döntésnek a közjót kell szolgálnia.

Az emberiség évszázadokon át természeti erőforrásokat használt fel a fejlődés érdekében. Sok esetben azonban nem mérte fel időben a hosszú távú következményeket.

Most újabb jelentős területek kerülhetnek a figyelem középpontjába. A Csendes-óceánban, többek között Amerikai Szamoa környékén, 33 millió acre tengerfenéket vizsgálnak kereskedelmi célokra.

Ismeretlen ökoszisztéma, visszafordíthatatlan károk

A mélyóceán a Föld egyik legkevésbé feltárt élőhelye. A tudósok még mindig sokat nem tudnak biodiverzitásáról és ökológiai kapcsolatairól.

Az sem világos, hogy ezek a rendszerek mennyire képesek alkalmazkodni a nagy léptékű beavatkozásokhoz. Egyes károk akár évszázadokig is fennmaradhatnak.

A püspökök ezért a mélytengeri bányászat környezeti kockázatait különösen komolyan veendő kérdésnek tartják. Véleményük szerint a tudományos bizonytalanság nem jelenthet szabad utat.

Ha valódi lehetőség van súlyos vagy visszafordíthatatlan károkra, akkor az elővigyázatosság erkölcsi kötelességgé válik. A döntéseknek nemcsak a jelenlegi, hanem a jövő nemzedékeit is védeniük kell.

Nem a fejlődés ellen szólnak

A püspökök hangsúlyozzák, hogy nem ellenzik a tudományos kutatást vagy a felelős gazdasági fejlődést. A technológia önmagában nem ellenség.

A fejlődés akkor szolgálja az embert, ha tiszteletben tartja az emberi méltóságot és a teremtett világ épségét. Ehhez átlátható szabályokra és független tudományos vizsgálatokra van szükség.

A csendes-óceáni közösségek számára az óceán nem pusztán kitermelhető nyersanyagforrás. Kultúrájuk, megélhetésük és identitásuk szorosan kapcsolódik hozzá.

Talán nem az lesz a legfontosabb kérdés, mit tudunk még kinyerni a tenger mélyéről. Hanem az, mit vagyunk képesek megőrizni belőle.