A burjátföldi katolikus közösség híd a kultúrák között
Burjátföldön a buddhista kolostorok, sámánista szent helyek és keresztény templomok egymás mellett élnek. Ebben a sokszínű világban a burjátföldi katolikus közösség a párbeszéd és a szolgálat útját járja.
Misszió a szibériai télben
A Szent Domonkos-rend nővérei 2000-ben kezdték meg szolgálatukat Burjátföldön. Érkezésük különleges látványt jelentett a helyieknek. Sokan még az üzletekből is kiszaladtak, hogy megnézzék az utcán sétáló apácákat.
A kezdeti időszakot a szélsőséges időjárás is próbára tette. Egyik telükön a hőmérséklet mínusz 45 Celsius-fokig süllyedt. Közben a városi fűtés is meghibásodott.
Ulan-Ude katolikus hívei korábban hosszú időn át templom nélkül maradtak. A régi, 1907-ben épült templomot a szovjet üldözések idején lerombolták. Az új templom építési telkét 2003-ban jelölték ki, az épület pedig két évvel később készült el.
A khadak üzenete: tisztelet és vendégszeretet
A katolikus misszió Burjátföldön kezdettől fogva kulturális párbeszédet is jelentett. A keresztény felebaráti szeretet sok ponton találkozik a buddhista erőszakmentességgel.
A burját hagyomány nagyra értékeli a családot, az időseket és a vendéget. E kultúra egyik szép jelképe a khadak, a tiszteletet kifejező selyemsál. A vendéget meghajlással, sállal és kumisszal, vagyis erjesztett kancatejjel köszöntik.
Ez a hagyomány az ulan-udei katolikus plébánián és a nővérek közösségében is otthonra talált. A kék az eget és a tisztaságot, a vörös a lelki melegséget jelképezi.
Segítség, amely bizalmat épít
A domonkos nővérek szolgálata elsősorban a szegény családok gyermekeire és fiataljaira irányul. Tanulásban segítenek, műhelyeket szerveznek, és biztonságos, elfogadó légkört teremtenek.
Sok gyermek nem csupán ételre vágyik, hanem arra is, hogy valaki valóban figyeljen rá. A nővérek emellett betegeket kísérnek, és a városi kórház palliatív részlegén is lelki támogatást nyújtanak.
Domonkos lelkiség helyi gyökerekkel
A közösségben idővel létrejött a Szent Domonkos Harmadrend burjátföldi csoportja. Első tagjai burjátok voltak, később mongol és orosz hívek is csatlakoztak.
A csoport tagjai havonta közös imán és elmélkedésen vesznek részt. Életükben a szemlélődés és az evangéliumról való tanúságtétel kapcsolódik össze.
Az ulan-udei plébániának körülbelül száz rendszeres híve van. Felük burját, mellettük oroszok, valamint lengyel és litván származású családok alkotják a közösséget.
A burjátföldi katolikus közösség története arra emlékeztet, hogy a hit gyakran figyelemmel és türelemmel kezdődik. Talán éppen az egymásra szánt idő lehet a legmélyebb közös nyelv.