Csillagrobbanás ért Földet 10 millió éve? – Az űrtörténelem rejtélyes nyomai

Vakondok a Csendes-óceán mélyén

Képzelj el egy tengerfenéken nyugvó kőzetet, amiben egy űrbéli detektívtörténet rejtőzik. Német kutatók találtak rá: rádióaktív berillium nyomai 5 kilométer mélyről árulkodnak arról, hogy valami rendkívüli történt 10 millió éve. Ezeket az izotópokat csak egy dolog hozhatta létre: kozmikus sugárzás, ami a Föld légkörébe csapódott.

Galaxisnyomozás a Gaia távcsővel

Bécsi csillagászok most bevetették a Gaia űrtávcsövet – egy igazi űrkémlelő rendszert, ami több milliárd csillag pályáját térképezi fel. Kiderült, hogy akkortájt két énekcsoport közlekedett veszélyesen közel hozzánk:

• Az ASCC 20, 200 fényévnyire
• Az OCSN 61, amely közelebb került „csak” 300 fényévre

A számítások szerint 70% esély volt rá, hogy ezek közül valamelyikben robbant a szupernova.

Őskori térhullámban úszva

Érdekes melléklelet: 10 millió éve pont átszelte naprendszerünk a Radcliffe-hullámot – egy hatalmas csillag- és gázfelhőt. Mintha mozgó célra lövöldöznének galaktikus gengszterek, ez is növelte a veszélyt. Képzelem el, ahogy a Nap rendszere egy űrkavicsos tengerben vitorlázik…

Kova és por között

A rejtély még mélyebb lesz, ha megtudjuk: a földi ásványi rétegekben 7,5 millió éves radioaktív por is ott lapul. „A kozmikus por lassabban utazik, mint a fénysebességű sugárzás” – magyarázza Koll. Feltételezhető, hogy a berillium a szupernova első „köszönése” volt, míg a por több millió évvel később érkezett. De hogyan validálnánk ezt? Talán újabb tengerfenéki expedíciókkal…

Miközben a csillagászok a számítógépeiket bújják, én elgondolkodom: valóban csak véletlen egybeesés, hogy épp akkor csapott le ránk egy halott csillag? Vagy a kozmosz rendkívül aktív szomszédunk – csak mi nem vesszük észre, amíg nem túrunk ki földi krónikákat millióéves titkokkal? A kérdés nyitva marad… mint az űr végtelenjében lezajló robbanások.