A hit útvesztői: amikor a templom ajtaja becsukódik mögötted

Mi történik, amikor egy egész életet a gyülekezet közepén töltött ember úgy dönt, hogy kilép? Jen Hatmaker, a keresztény influenszer és sikeres szerző most pontosan ezt tette. Egy friss interjúban azt vallotta, jelenleg teljesen kivonult az egyházból, és nem tudja, vissza fog-e térni valaha is.

A története nem csupán egy személyes döntésről szól, hanem arról a vallási krízisről is, amivel sokan küzdünk manapság. „Jelenleg nem járok templomba. Nem tudom, hogy vissza fogok-e menni valaha, és nem tudom, hogy soha többé nem megyek vissza” – mondta Hatmaker a Time magazinnak. Hozzáfűzte: „Egy életen át tartó részvétel után oda jutottam, hogy túl sokat tudok. Én is részese voltam a problémának. Szükségem van egy szünetre a gépezettől.”

A szakítás háttere

Az ötvenéves író és podcaster, aki több mint másfél millió követővel rendelkezik, hangsúlyozza, hogy kapcsolata Jézussal továbbra is fennáll. Az intézményesült kereszténységben azonban már nem érzi otthon magát. „Nem érzem, hogy feladnám vagy fel akarnám adni a hitemet. Újra tanulom, milyen lehet a hit a struktúrákon kívül. És nagyon gyógyítónak, nagyon szelídnek találom” – fogalmazott.

Új könyve, az Awake (Ébredés) részletezi házassága felbomlását is, ami mélyen összefonódik hitével. 26 év után vált el férjétől, Brandon Hatmakertől, aki lelkész volt, és akiről kiderült, hogy hűtlen. Öt gyermekük van, és korábban együtt szolgáltak az Austin New Church vezetőségében.

„Az elválás nem egy olyan érdekes történet. Közülünk minden másodikkal megtörténik” – mondta nyíltan. „De amikor elég messzire kerültem a traumától… és elkezdtem vizsgálni azokat a téglákat, amelyekből az a ház épült – patriarchátus, vallási szubkultúra, testi szégyen, nemi korlátozások, a szüzességet dicsőítő kultúra, nőgyűlölet – rájöttem, hogy talán nem is olyan meglepő, hogy az a ház összeomlott.”

A kritika hangja

Hatmaker vádjai kemények. Azt állítja, az egyház, amelyben felnőtt, annyira idolizálja a házasságot, hogy az embereket egészségtelen helyzetekbe sodorná, és ott is tartaná. „Összegezve: ártott a házasság egészének” – fogalmazott.

A válságot tetézte a közösség reakciója a válása hírére. Velemből azt olvashattuk, hogy minden vád őt érte: „Mit csinált? Tudtam, hogy ez meg fog történni. Elhagyta hitének alapvető tanításait. Beengette a Sátánt a házasságba.” Az internet szerint minden az én hibám volt – mesélte.

Nem mellékes, hogy Hatmaker már korábban is ellentmondásos figurává vált az evangélikus körökben. 2016-ban kiállt a melegházasság mellett, ami azt jelentette, hogy kiadója, a Lifeway nem adta többé el könyveit. 2020-ban egy podcast epizódban nyilvánosan örült annak, hogy a lánya leszbikus, és azt mondta, egyik legnagyobb megbánása, hogy valaha is ellene szólt a homoszexualitásnak. Később kifejtette az abortuszhoz való jog támogatását is, ami további hullámokat vert.

Ezek a állásfoglalások egyértelművé tették: útjai elváltak a tradicionális evangélikus közösségtől. Weboldalán önmagát így jellemzi: „Régebben az evangélikus női szubkultúra kedvence voltam, de most már egyfajta problémás gyerekké váltam.”

A hit a falakon túl

A kérdés az, hogy vajon lehet-e hitet élni az egyházfalon kívül? Lehet-e Jézussal walkolni anélkül, hogy belépnénk egy templomba? Hatmaker története rámutat egy modern spiritualitási válságra: sokan vágyakozunk a közösségre és a hitre, de nem tudjuk elfogadni az intézmények merev kereteit és az ítélkező hangnemet.

„Továbbra is szeretem Jézust, de az egyház nehéz számomra, és ez szomorúvá tesz, mintha hiányozna a gyerekkori otthonom” – foglalja össze.

Nem ő az egyetlen, aki ezt az utat járja. Talán épp ezért szól annyira mélyen hozzánk a története. Nem a fellázításról szól, hanem a megtörtségből fakadó őszinteségről és a saját út kereséséről.

Vajon a hitünk forrása végül is az intézményekben van, vagy valahol mélyebben, bennünk? És te, mit gondolsz, egy közösség nélkül lehet igazi hit?