BP szénmegkötés és -tárolás: visszalépés két északkelet-angliai projekttől

BP szénmegkötés és -tárolás témában most fordulatot jelzett: a vállalat részben csökkentené szerepét két északkelet-angliai zászlóshajó projektben. A cél nem kisebb, mint új partnerek bevonása, miközben a cég egyre látványosabban hátrál a korábbi zöld narratívától.

Az érintett projektek közt szerepel a Net Zero Teesside (NZT), amely az Egyesült Királyság első olyan, gázüzemű erőművének létrehozását célozza, amelyet vitatott szénmegkötési rendszer egészít ki. Emellett a Northern Endurance Partnership (NEP) is napirenden van, ahol offshore csőhálózat szállítaná a CO2-t, majd a North Sea alatt tárolnák.

Miért érdeke a BP-nek a “szemét” helyett a kilépés?

BP szénmegkötés és -tárolás projektjei korábban erős belső támogatást kaptak. A cég egykori vezetője, Bernard Looney úgy fogalmazott, hogy ez “helyes a világnak”, és komoly üzleti lehetőség lehet. A lelkesedés azonban idővel kifulladt.

Looney távozása után a BP-nél vezetőváltás és szervezeti átalakítás is történt. A korábbi “zöld menetrend” nem tudott meggyőző lenni a részvényesek szemében. Most a vállalat azt kommunikálja, hogy “elérkezett az idő” a két projektben való részesedés egy részének értékesítésére.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A BP szénmegkötés és -tárolás tervei nem tűnnek el egyik napról a másikra, de a pálya módosul. A cél, hogy további szereplők támaszthassák hosszú távon a beruházásokat.

Jelenleg más cégek is érintettek, például Equinor, amely mindkét programban érdekelt. A NEP csővezetékes részénél pedig a TotalEnergies is jelen van.

Long-tail fókusz: “UK carbon capture” bizonytalanságok

Szerintem az “UK carbon capture projektek” körüli bizonytalanságok sokkal kevésbé technikaiak, mint amennyire elsőre hangzik. Inkább finanszírozási és politikai kockázatokról szólnak: ki akar beszállni, és meddig?

Politika, energiapiac és a visszavonulás dilemmája

BP szénmegkötés és -tárolás kapcsán az is számít, hogy a kormányzati energiafelfogás sem feltétlenül kedvez a terjeszkedésnek. Például a Északi-tengeren új kutatási engedélyeket betiltottak, és a szél- vagy gázpolitikai viták is befolyásolják a befektetői kedvet.

A BP vezetője, Meg O’Neill ráadásul vizsgálja a globális portfóliót, és akár a brit kitettséget is csökkentheti. Ez pedig már nem csak iparági kérdés, hanem stratégiai: hová érdemes fordítani a figyelmet?

Engem őszintén az foglalkoztat, hogy a szénmegkötés és -tárolás valóban “működő technológia-e”, vagy csak akkor működik, ha a pénz és a politika is úgy áll mellé. Te mit gondolsz: ez most visszalépés, vagy inkább újratervezés egy hosszabb játékban?