Leda és Velvet Crowe: két bosszúálló hősnő, akik nem akarnak kedvesek lenni

A Leda és Velvet Crowe közötti párhuzam elsőre meglepőnek tűnhet. Az egyik a Fire Emblem: Fortune’s Weave világában harcol, a másik a Tales of Berseria főszereplője. Mégis ugyanaz hajtja őket: a veszteség, a düh és a bosszúvágy.

Leda útvonala nem a megszokott hőstörténet

A Fire Emblem: Fortune’s Weave többféle kezdő útvonalat kínál. Cai története magyarázza el legjobban a világ szabályait. Dietrich a Three Houses rajongóinak kínál ismerős lore-elemeket.

Theodora Dagda és Saramis kultúráiba enged betekintést. Leda viszont egészen más irányba indul. Az ő története elsősorban személyes bosszúról szól.

Apja halála után Leda nem próbál mindenkit megmenteni. Nem akar példaképpé válni. A célja egyszerű: eljutni azokhoz, akik tönkretették az életét.

Éppen ettől működik olyan jól a karaktere. Leda dühös, hibázik, fenyegetőzik, és közben nem veszti el a játék a szimpátiánkat.

Velvet Crowe ugyanebből a fájdalomból született

A Velvet Crowe bosszútörténete hasonlóan kegyetlen alaphelyzetből indul. Velvet szemtanúja lesz annak, ahogy sógora megöli öccsét, Laphicetet.

Ezután éveket tölt egy nyomorúságos börtöncellában. Amikor végre megszökik, már nem ugyanaz az ember. A gyász és a gyűlölet teljesen átformálta.

Leda és Velvet akkor csapnak le, amikor lehetőségük nyílik közelebb kerülni ellenségeikhez. Leda a Hősök Játékain keresztül tör előre. Velvet egy látványos börtönszökéssel kezdi meg vadászatát.

Mindkettőjük mellett hűséges társak állnak. Ezek a csapatok gyakran próbálják visszahúzni őket a szakadék széléről. Nem mindig járnak sikerrel.

A bosszú ára nem marad el

A Fire Emblem Fortune’s Weave Leda útvonala nem állítja be menő életcélként a bosszút. Leda döntései másokat is veszélybe sodornak. Barátait zsarolja, és figyelmen kívül hagyja az aggodalmaikat.

Velvet sem bánik jobban a környezetével. Démoni karja embereket fal fel, Leda vihuelája pedig egyre pusztítóbb tettekre ösztönzi őt.

Ahogy közelebb kerülnek céljukhoz, mindketten egyre magányosabbá válnak. A történet nem mentegeti őket. Ugyanakkor nem is egyszerű gonosztevőként kezeli a főhősnőket.

A közös pont a mély gyász. Ez nem törli el az okozott károkat, de érthetőbbé teszi a döntéseiket. Számomra ettől lett igazán emlékezetes a két karakter.

A Leda és Velvet Crowe páros azoknak szól, akik szeretik a hibás, dühös és veszélyes hősnőket. Nem mindig helyesen cselekszenek. De talán éppen ezért érződnek olyan felszabadítóan emberinek.